Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Török Jenő: A vatikáni zsinat és a magyar közvélemény
214 TÖRÖK JENŐ össze s tanácskozási rendjét sem a testület maga, hanem annak feje szabja meg «határtalan önkénnyel» . . A Válaszában a szerkesztő, Prileszky Tádé elismeri az ellentétek fennforgását a koreszmék és a zsinat — valójában a liberális és neoultramontán felfogás — között s ő is azt tartja, hogy az «infallibilitás és syllabus szándékolt dogmatizáltatása negatiója lenne az egyéni meggyőződés és érzület jogosultságának lelkiismereti dolgokban, negatiója lenne a tudomány és bölcsészet igazságainak».1 2 A zsinat első heteiben e részről még bizonyos derűlátással néztek a jövő elé. A Szabad Egyház egyenesen azt írja, hogy a «concilium sokkal kedvezőbb eredménnyel fog végződni, mintse ma általánosan hitték».3 A liberális érzelmű alsópapság hangulata is bizakodó volt. Egy plébános azt írja a Szabad Egyházban, hogy a katolikusoknak két ellenségük van : a teljes nemtörődömség alapján álló nihilisták és az ultramontánok, «de e párt jelenleg ártalmatlan, mert mint a dolgok ma állanak, Róma Magyarországra többé nem veszélyes».4 Később, mikor a zsinati többség állásfoglalása rácáfol e tábor derűlátására, azt írja a Szabad Egyház, hogy az «ultramontán párt jelenleg seholsem kormányképes». Csak a zsinaton alkot többséget, de a zsinati ellenzék «a falakon kívül nem kisebbség», sőt «a zsinati minoritás maga az egész Európa».5 Hatala Péter, a hittudományi kar tanára s a Szabad Egyház egyik szerkesztője, mint a liberális-katolikus tábor teológusa boncolgatja a tévedhetetlenség kérdését. Fölényesen állapítja meg, hogy a tudományos tekintélyek már eldöntötték a dogma inopportunitását s tudományos szempontból az ellenkező felfogás képviselői tekintetbe sem jöhetnek. A dogma kimondásának esélyeit latolgatva, kifejti ennek egyház- politikai következményeit. Ha a dogmát a zsinat elé terjesztett schemá- ban érvényesülő ultramontán felfogás értelmében mondják ki, amely szerint a tévedhetetlenség nem terjed ki sem az egyházpolitikai, sem a disciplináris térre, akkor szerinte nincs komoly baj s a liberális-katolikusok vallhatják továbbra is egyházpolitikai felfogásukat.6 De a súlyos aggályok a körül forogtak, hogy a zsinaton a neoultramontán, Hatala elnevezése szerint a «merevebb ultramontán» felfogás fog győzedelmeskedni, amelynek hívei hittételként vallják a pápa ab- szolűt hatalmát mind egyházi, mind világi téren. Erre vonatkozólag közöl Hatala egy állítólagos Bellarmin-idézetet : «pontificem habere potestatem deponendi principes est de fide (Widdrington ellen)». «Dogma lévén e tárgy ... minden katolikus köteles volna . . . hinni, hogy az egyház legfőbb executiv orgánuma, a pápa által leteheti a fejedelmeket és kormányokat». Hatala megjegyzi még, hogy nemcsak az állammal 1 Szabad Egyház, 1870. jan. 5. 2 U. a. jan. 6. 3 U. a. jan. 9. 4 U. a. jan. 15. 6 U. a. máj. 13. 8 U. o.
