Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Török Jenő: A vatikáni zsinat és a magyar közvélemény
210 TÖRÖK JENŐ mint a Syllabust : hiszen virágkorában, hatalmának teljében fordult szembe a liberalizmussal. Az egyházellenes liberális világban ettől kezdve állandó támadások céltáblája a Syllabus. De súlyos csapást mért az Egyház kebelén belül a liberális-katolikus mozgalomra, amely a «Szabad egyház a szabad államban» jelszóval zászlaján akart összhangot teremteni a katolicizmus és a liberális koreszme között. E törekvések követői ha nem is kifejezett, de hallgatólagos elítélésüket olvashatták ki a Syllabusból. Minthogy azonban kifejezetten nem ítélte el a pápa e törekvéseket, követői kitartóan küzdöttek tovább, hogy az Egyházat kibékítsék a liberális szabadságeszmén felépülő állammal és társadalommal. Ismeretes, hogy milyen erős volt ez az irányzat Franciaországban, de már kevésbbé köztudomású, hogy hazánkban, a megszokott 1—2 évtizedes elmaradással, nem lekicsinylendő mozgalom volt a liberáliskatolikusoké. Elég csak arra utalnunk, hogy legkimagaslóbb képviselőjük, Eötvös József báró, a magyar vallás- és közoktatásügy legfőbb őre, és arra, hogy 1867-től kezdődően öt éven át e mozgalom napisajtóval rendelkezett (Független Lapok, azután Autonómia, majd Szabad Egyház).1 A vatikáni zsinatnak már az összehívása is nagy idegességet váltott ki a liberális-katolikusok között. Hiszen voltak, akik azt rebesgették, hogy a zsinaton a Syllabust dogmaerőre fogják emelni s a pápának a világi fejedelmek fölötti hatalmát hittételként fogják kimondani. Butler műve,1 2 a Vatikánum történetének legmodernebb és leg- tárgyilagosabb feldolgozása pompásan érzékelteti, hogy az egymással szembenálló teológiai és egyházpolitikai irányzatoknak micsoda hatalmas szellemi mérkőzése volt a zsinat : balszárnyon a «concilium supra papam» elvet valló s a pápa személyes tévedhetetlenségét tagadó g alti- kánok, és német testvéreik, az ultraliberálisok; középen a tévedhetetlenséget nem tagadó, de a dogma kimondásának időszerűtlenségét valló liberális-katolikusok, az «inopportunisták» ; jobbszárnyon a pápai tévedhetetlenség kimondását sürgető ultramontánok,3 akik a Bellarmin óta hagyományos tanítást vallották a pápát lelki téren megillető közvetlen,4 világi téren pedig közvetett5 hatalmáról ; végül a szélsőjobboldalon a 1 E törekvésekre részletesebben v. ö. közeljövó'ben megjelenő értekezésemet : Török Jenő, A katolikus autonómia-mozgalom 1848—1871. Adalékok a magyar liberális-katolicizmus történetéhez. Bpest, 1941. A továbbiak részleteit és irodalmát illetőleg ide utalok. 2 Butler, Dom Cuthbert—Lang, Hugo : Das vatikanische Konzil. Seine Geschichte von innen geschildert in Bischof Ullathornes Briefen. München, é. n. 3 Ennek az elnevezésnek jogosságára v. ö. Butler i. m. 41. 4 potestas directa. 5 potestas indirecta.
