Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
204 PATAKY ARNOLD szerint ugyan ellenségek a pogányok javára, akik így elsőknek léphettek be az egyházba, a kiválasztottságot tekintve azonban igen kedvesek az őseik (Ábrahám, Izsák, Jákob) miatt. Az Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását, ezeket nem vonta vissza a hálátlan zsidó néptől sem. Amint egykor a pogányok nem hallgattak az Isten szavára, most azonban irgalmasságot nyertek a zsidók engedetlensége miatt, ügy most a zsidók az engedetlenek a pogányok iránt megnyilvánult irgalmasság miatt, hogy aztán ők is irgalmasságot nyerjenek. «Az Isten ugyanis mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy mindenkin könyörüljön.» Ezeknek a csodálatos isteni terveknek a megfontolása az apostolt lelkes, szinte extatikus imádságra ragadja (33—36. v.) : «Óh, mélysége az Isten gazdagságának, bölcseségének és tudásának ! Mennyire meg- foghatatlanok az ő ítéletei és felkutathatatlanok az ő útjai !» Majd két ószövetségi idézetbe önti szíve érzelmeit : 34. «Mert ki ismerte meg az Úr gondolatát? Vagy ki volt az ő tanácsadója? 35. Vagy ki adott neki előbb visszafizetés fejében?» A két első kérdést Szent Pál íz. 40, 13-ból vette át az Alexandriai fordítás szerint, de a két kérdést rj szócskával köti össze xaí helyett. A héber szövegben ez a két kérdés jóformán csak egy («Ki volt segítségére az Úr lelkének? — Vagy ki volt az ő tanácsadója és ki oktatta őt?») Szent Pál az ószövetségi görög szöveg kifejezéseit használja, de ezen a helyen azt sem jelzi, hogy szentírási szöveget idéz. A 35. versben idézett szöveg nem található meg a görög bibliában, de jól megfelel az Úr szavának Jób 41, 3. héber szövege szerint : «Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom?» Az apostol itt sem mondja kifejezetten, hogy szentírási szöveget idéz : a saját gondolatait önkénytelenül is a szentírás szavaival fejezi ki. A 36. versben az egész 9—11. fejezetnek gyönyörű zárószavait olvassuk : «Mert minden belőle, általa és érte van : övé a dicsőség mindörökre. Amen.» 12—16. fejezet. A Rómaiakhoz írt levél erkölcsi része a 12—16. fejezetre terjed. Szent Pál áldozatos életre, a világ szellemének kerülésére, szerénységre, kölcsönös felebaráti szeretetre, sőt az ellenségnek is a szeretetére (12. fej.), a felettes hatóságoknak való engedelmességre inti olvasóit, majd újra hangsúlyozza a felebaráti szeretet parancsát, mert a mi üdvösségünk egyre közelebb jut hozzánk (13. fej.). A hitben gyöngék iránt legyenek türelemmel és szeretettel ! Úgy látszik, a római keresztények között bizonyos, a pythagoreusi aszkézisre emlékeztető irányzat kapott lábra, mely lelkiismereti kérdésnek tekintette a hústól való tartózkodást és egyes napoknak különösebb megölését. Szent Pál nem akar más kötelező
