Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
194 PATAKY ARNOLD Izraeltől származnak, sem nem mindazok Ábrahám gyermekei, akik Ábrahámnak az ivadékai, 9, 7-ben az apostol rabbinikus módon Móz. I. 21,12-t idézi : «hanem Izsák utódait hívják majd Ábrahám ivadékának».1 Az állá. (hanem) szó után a mondat értelem szerint kiegészítendő &>ç yéyQamai kifejezéssel. Szent Pál itt Izmáéi elüzetésére és talán Ábrahámnak Keturától született gyermekeire céloz. Okoskodásának az az alapja, hogy a zsidók hite szerint nekik mindnyájuknak, akik Ábrahámtól származnak, a testi leszármazás alapján joguk van a messiási ország áldásaira. Az apostol azonban reámutat arra, hogy Ábrahámnak más gyermekei is voltak, és mégis csak Izsák örökölte az ígéreteket, csak Izsák utódait nevezték Ábrahám ivadékának.1 2 9, 9. megmagyarázza, hogyan lett Izsák az isteni ígéretnek a fia. Szent Pál énayyeliaç yào ó loyoç ovroç bevezetéssel értelem szerint, de szabadon az Úrnak Móz. I. 18, 10—14-ben olvasható ígéretét idézi : «Ilyen időtájban eljövök és fia leszen Sárának». Az idézet közelebb áll az Alexandriai fordításhoz (10 a : ’Enavaargéqxov rjtjco noôç as xarà tóv xaiQÓv TOVTOV elç íóqolq, xal ëÇei vióv Eádga fj ywrj aov), mint a héber szöveghez («Visszatérvén visszatérek hozzád mintegy az élet idejében,3 és íme fia leszen feleségednek, Sárának»). Az Ígéret szó hangsúlyozása azt mutatja, hogy az apostol Izsákban nem annyira a test gyermekét, mint inkább az Istentől előre megmondott csoda gyermekét látta. 9, 11. 12-ben Szent Pál csak röviden utal Jákob és Ézsau történetére (Móz. I. 25, 23.), melyet olvasói előtt ismeretesnek tételez fel. Jákob és Ézsau egyaránt Izsáknak és Rebekkának a gyermekei voltak, és mégis csak Jákobban folytatódtak a messiási ígéretek ; a zsidókat sem teszi szükségszerűen a messiási ígéretek örököseivé az Ábrahámtól való testi leszármazás. Azzal kapcsolatban, hogy «a nagyobb szolgál majd a kisebbnek», az apostol Mal. 1, 2. 3. szavait idézi betüértelemben xo&ójisq yeyganrai bevezetéssel : «Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem», azaz kevésbbé szerettem. De mintha maga az apostol is megdöbbenne erre a gondolatra. Felveti a kérdést (14. v.) : nem igazságtalanság-e ez az Isten részéről? Egyáltalán nem, — felel meg Szent Pál a sajátmagának tett ellenvetésre ; hiszen az Úr már az ószövetség korában is olymódon intézte az emberiségnek — nevezetesen a választott népnek — a sorsát, hogy még az emberi gonoszság sem tudta megakadályozni terveinek a megvalósulását, bár az emberi elme igen gyakran nem tudta megérteni e terveket. Ennek igazolására 9, 15-ben Jahvének Mózeshez intézett szavait idézi 1 Kor. II. 11, 22-ből tudjuk, hogy a anégfia ’Aßgad/i elnevezés az izraelitáknak megtisztelő jelzője volt. 2V. ö. Zsid. 11, 18. 3 Annyi idő múlva, amennyi a magzat kifejlődéséhez szükséges.
