Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Szabó Elek: Diákélet a XIV. századi ferences törvényhozásban
XII. PIUS ELSŐ KONKORDÁTUMA 169 Az Egyház szabadságjogai. A konkordátum 1. pontja elismeri az Egyház jogi személyiségét, anélkül, hogy közjogi jellegét kifejezetten deklarálná, amint azt a német (13.) és az osztrák (11.) konkordátumok teszik. A 2. pont a bajor konkordátum módjára illetékességének jogkörében biztosítja az Egyháznak rendi és joghatósági hatalma gyakorlását s nem korlátozza ezt a jogot a köztörvények területére, mint pl. a porosz és a német birodalmi konkordátum, de a lengyel és a litván konkordátumban biztosított teljes szabadságot nem adja meg. Ez a pont biztosítja a Szentszék, a klérus és a hívek közti érintkezés szabadságát, feltéve, hogy az érintkezés pasztorációs ügyekre vonatkozik. (A lelki ügyekre korlátozza ezt a jogot a román konkordátum is, míg a lengyel és a német konkordátum teljes szabadságot biztosít.) A 3. pont megengedi az Egyháznak, hogy Portugáliában a kánoni jog rendelkezéseinek szellemében szabadon szervezkedjék, társulatokat, szervezeteket létesítsen s ezek jogi személyiségét az állam elismeri. A társulatok, testületek vagy vallásos intézmények jogi személyiségének állami elismerése akkor következik be, ha a megalakulást ama egyházmegye püspöke, amelyben a szervezet székhelye vagy illetékes képviseló'je van, az illetékes világi hatósággal írásban közli. (Ez a konkordátum nyíltan szervezkedésről beszél, amíg az eiőzó'k csak általánosságban egyesületekről tesznek említést.) Ezek a társulatok vagy szervezetek a 4. pont értelmében az érvényben lévő törvények szerint szerezhetnek javakat és rendelkezhetnek azokkál, épúgy, mint a többi jogi személy, s szabadon igazgathatják magukat az illetékes egyházi hatóság ellenőrzése alatt. Ha a szervezet a vallásos célok mellett jótékonykodással is foglalkozik, e téren az államnak is alá van rendelve, de az állami intézkedések az Ordináriuson keresztül foganatosítandók s nem lehetnek terhesebbek, mint a többi hasonló célú világi szervezetre vonatkozó rendelkezések. Az 5. pont szerint az Egyház szabadon fogadhat el és követelhet híveitől gyűjtéseket vagy bármilyen összeget céljai megvalósítására, különösen a templomok és a hozzátartozó épületek belsejében és kapujában. (Az olasz konkordátum módjára az Egyház adószedési jogáról kifejezetten ez a konkordátum nem beszél.) Vagyonjogi rendelkezések. A 6. pont ama javakra elismeri az Egyház tulajdonjogát, amelyek előzőleg az övé voltak s ma az állam birtokában vannak ; ilyenek a templomok, püspöki paloták, plébániai házak és javadalmak, szemináriumok és tartozékaik, a vallásos intézmények házai, a szent felszerelések és más a katolikus kultusz és vallás céljaira használt tárgyak, kivéve azokat, amelyeket nemzeti emlékműnek vagy közérdekű ingatlannak minősitettek. (Hasonló rendelkezések vannak az olasz konkordátum 27. pontjában.) A nemzeti emlékműveknek, valamint a közérdekű ingatlanoknak minősített javak, vagy amelyeket a ratifikálás után öt éven belül ilyeneknek minősítenek,
