Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Szabó Elek: Diákélet a XIV. századi ferences törvényhozásban
Szemle XII. Pius első konkordátuma. XV. Benedek pápa az 1921 november 21-i konzisztóriumban a következőket enunciálta : «Mivel a világháború új államokat teremtett s egyes régi államok területét megnövelte, azok a privilégiumok, amelyeket a Szentszék eme területeknek korábban engedélyezett, nem illetik meg ezeket az államokat, minthogy nem tekinthetők azokkal azonos jogi személyeknek, amelyeknek a Szentszék a privilégiumokat engedélyezte. Ennek következtében azok a konvenciók (konkordátumok), amelyek a Szentszék és e területek régebbi képviselői között létrejöttek, hatályukat vesztették.» A háború utáni konkordátumok megkötését a pápai allokució megállapítása szerint tehát a világháború utáni területi változások (és nem az új egyházi törvénykönyv életbeléptetése) tették szükségessé, bár van olyan író is (pl. Ojetti), aki a területi változások mellett a kormányforma megváltozásának esetét is ilyen oknak minősíti, s azt az álláspontot foglalja el, hogy a fenti pápai allokució szellemében a szerződő jogi személy megváltozását kell látni abban az esetben is, ha valamelyik állam kormányformája megváltozott. A XI. Pius pápa uralkodása alatt kötött konkordátumok legnagyobb része újonnan keletkezett vagy területükben megnövekedett államokkal jött létre, kivéve a német konkordátumokat, amelyeket területileg megkisebbedett, de kormányformájukban megváltozott államok kötöttek. Ebbe a kategóriába tartozik XII. Pius első konkordátuma is, amelyet a Szentszék a megváltozott alkotmányú Portugáliával 1940 május 7-én kötött. Történeti előzmények. A Szentszék és a portugál állam között már számtalan többé- kevésbbé ünnepélyes megegyezés létesült Portugália függetlenségének kimondása óta (Portugáliát ugyanis II. Lucius pápa ismerte el, aki a kialakult nemzetet védelme alá vette s elfogadta Alfonz Henrik hűségnyilatkozatát), így — mint az Osservatore Romano-ban olvassuk — már IX. Gergely, IV. Miklós, X. Leo, XII. Kelemen, XIV. Benedek, XIII. Kelemen és VI. Pius alatt létesültek megegyezések. Utoljára a XIX. században jött létre két konkordátum : 1857 február 2-án és 1886 június 23-án, amelyek Keletindiában a portugál patronátust szabályozták. A Szentszék és Portugália közötti viszony a századok hosszú során át az idők változásainak volt kitéve, de általában szívélyes volt. Jellemző ebben a tekintetben Sebestyén király nemes gesztusa, akinek V. Pius pápa megengedte, hogy válasszon magának olyan megtisztelő
