Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
SZENT PÁL LEVELEINEK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 103 11-nél említettük, e szavaknak a héber szöveg szerint az az értelme, hogy «az igaz az ő hűsége folytán életben marad,» mert igaz volta biztosítja számára az Isten oltalmát a Jeruzsálemre támadó babiloni ostrom napjaiban. A próféta azt hirdeti, hogy azok a zsidók, akik az Istenben hisznek és ígéreteiben bíznak, a legszörnyűbb veszedelmektől is megszabadulnak. Szent Pál e szavakat az újszövetség igazaira alkalmazza : aki az Istenben hisz, élni fog,mert megszabadul a bűn veszedelméből. Az apostol érvelésének inkább megfelel, ha az ex marsutç kifejezést a ôixaioç kifejezéssel kötjük össze, mint a Cr/oerai szóval, ahová az az ószövetségi próféta gondolatkörében tartozik. Az apostol szerint : aki a hitből megigazult, az élni fog. Szent Pál megtartotta a LXX szövegéből a <5é szócskát, melynek voltaképpen csak Habakuk szövegében, az ellentétes párhuzamban van helye ; de elhagyja a pov szócskát, mert szavait nem adja az Isten szájába. A héber szöveg nem hitről, hanem az igaznak a hűségéről (njíMíji) beszél : az igaz az ő hűsége folytán életben marad. Az Alexandriai fordítás a héber szót a görög mouç szóval adja vissza, mely kitűnően beleillik Szent Pál érvelésébe. Miután Szent Pál az 1. fejezet második felében (18—32. v.) kifejtette, hogy a pogányokat a józan ész világossága nem tartotta vissza az Isten megismerésére és az erkölcsi törvény megtartására vonatkozólag a legszörnyűbb és legmegalázóbb eltévelyedésektől, a 2. fejezetben áttér a zsidóság sívár lelki világának a festésére : a választott népet sem tartotta vissza a bűntől az Istennek tökéletesebb ismerete és a mózesi törvény. Márpedig minél teljesebb az ismeret, annál szigorúbb az ítélet, mert az Isten igazságos ! Az Isten igazságosságát 2, 6-ban Szent Pál egy Zsolt. 62, 13-ból szószerint vett idézettel jellemzi : «az Úr kinek- kinek megfizet az ő cselekedetei szerint.» Ezt a gondolatot az ószövetségben Péld. 24, 12 ; Jéz. Sir. f. 16, 15. (Vulg.) is megismétli. Már a régi magyarázók is Origenes óta e helyből szükségszerűen arra következtettek, hogy a puszta hit jó cselekedetek nélkül nem elég az üdvösségre. 2, 23-ban az apostol arról beszél, hogy a zsidó, aki a mózesi törvénnyel dicsekszik, törvényszegéseivel szégyent hoz az Istenre. Ezt a gondolatot Szent Pál egy íz. 52, 5-ből vett szabad idézettel bizonyítja, melyet xa&wç yéyQcmrm szavakkal fejez be : «Az Istennek nevét miattatok káromolják a pogányok között.» Ugyanezt a gondolatot megtaláljuk Ez. 36, 20-ban is. — íz. 52, 5. a szövegösszefüggés szerint arról beszél, hogy Egyiptom, Assur és Babilon népei Izrael fiait sokkal jobban sanyargatták, mint amennyire ők azt bűneikkel megérdemelték, és ezzel jogtalanságot követtek el maga Jahve ellen. Ezekiel pedig azt mondja, hogy a zsidóság Jűda országának és Jeruzsálemnek 586. esztendei pusztulása után a pogány nemzetek gúnyjának a tárgyává lett, mely gúny végeredményben az Úrra hull, mintha nem tudta volna megvédelmezni választott népét a fogságtól. Szent Pál azonban e szavakat
