Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 93 3. Az új házassági köteléki instrukció jelentősége. Budapest, 1938. 34 1. Különlenyomat az «Egyházi Lapok» 1938. 2., 3—4. számaiból. 4. Megjegyzések az egyházi jog két kérdéséhez. Szeged, 1939. 22 1. Kiegészített különlenyomat a «Jog» 1938. 5—6. és 7—10. számából. Móra Mihályról írva, könnyen téved a toll ilyen jellemzésre : «a nagy reményekre jogosító fiatal tudós...» Pedig Móra Mihály már régen túl van az efféle elismerésen. Nem szép reménye, hanem nagy értéke ő az egyházjog tudományának. Egyike legképzettebb, legtehetségesebb, sokoldalú kanonis- táinknak. A világi jogtudományon kipallérozott esze nagyon mélyen tud belehatolni az egyházi jogintézményekbe és szabályokba. És nagy szeretettel foglalkozik az egyházjoggal. Ennek eredménye az a sok kisebb-nagyobb dolgozat, mellyel egyházjogi irodalmunkat már eddig is gazdagította s az a sikere, hogy előterjesztésére a nagytekintélyi Jogászegylet elhatározta kebelében az Egyházjogi Szakosztály felállítását. Bizonyára nagy nyereségére és hasznára lesz ez az egyházjognak. A címben jelzett, legújabban megjelent négy dolgozat is a legváltozatosabb tárgyú a páratlan irodalmi tájékozottsággal, világosan és érdekesen megírt tanulmány. 1. Az első tulajdonképen a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- történeti Szemináriumának egyik ülésén megtartott előadás vázlata, melyben a szerző a világi perjogászokat a középkori egyházi perjog és gazdaságtörténet tanulmányozására s a szellemtörténeti módszer alkalmazására serkenti. Hogy a középkori kánonjog a világi perjognak hogyan tett forrásává, két példán, nevezetesen a nyomozó és sommás eljárásnak a kánonjogból a világi jogokba való benyomulásán szemlélteti. 2. A második tanulmány az új egyházi törvénykönyv életbelépésének huszadik évfordulójáról emlékszik meg. Beszél ezen alkalomból a kódex szerkesztőbizottságának munkálatáról, az új egyházi törvénykönyv jelentőségéről az Egyház belső élete s a jogtudomány szempontjából s a nehézségekről, melyekkel megalkotásánál meg kellett küzdeni, pl. mindjárt a forma és az absztrakt törvényszerkesztési módszer szempontjából. 3. A harmadik dolgozat a S. C. Sacr.-nak 1936 aug. 15-én kelt, a köteléki perekre vonatkozó instructiójával foglalkozik. A bevezetésben a kongregációk hatáskörét, az általuk kibocsátott instrukciók jellegét és kötelező erejét ismerteti, majd pedig az instrukció körül — a dolgozat elkészültéig — keletkezett hazai és külföldi irodalmat mutatja be s végül szól az instrukció jelentőségéről az igazságszolgáltatás várható tökéletesbítése tekintetében, melyet alkalmas két szempontból is munkálni : egyrészt azért, mert egységes köteléki perrendtartást nyújt, másrészt, mert hangoztatja a bírák kiválasztásának és a bíróképzésnek fontosságát. Márpedig az igazságszolgáltatás alapja a jó bíró és a jó perjog. Érdekes és megszívlelésre érdemes a szerző indítványa a bíróképzés tekintetében (a rótai gyakorlaton kívül) a prímási főszentszék mellett felállítandó továbbképző intézményről. 4. Az utolsó dolgozat Hohenlohe Konstantin O. S. B. volt bécsi egyetemi
