Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
KÖZÉPKORI FRANCISKÁNUS-JÁRÁS KELET-ÁZSIÁBA 79 de Yseo ezt mondja róla J Jesi Jakab testvér mondotta el, hogy ő Tripoliszban (Sziria) a testvérek házában látta Örményország királyát. Ez előadta, hogy a tatárok királya ő előtte hibáztatta és nem helyeselte azt a módot, amelyet előtte Vilmos (Rubruc) testvér, flandriai lektor követett. Amikor ugyanis Franciaország királya elküldte őt, hogy levelével a tatárok nagy királya elé járuljon, a keresztény hitre kezdte őt rábeszélni és azt mondotta, hogy mind a tatárok, mind az összes hitetlenek örök halállal vesznek el és az örök tűzre kárhoztatnak. Ez csodálkozott a mód fölött, amellyel a keresztény hitre rá akarták bírni, Így szólt : A dajka először tejcsöppeket igyekszik a csecsemő szájába csepegtetni, hogy a gyermeket az édességgel szopásra csábítsa; azután nyújtja neki az emlőt. így kellett volna neked is először nyíltan és észszerűen minket meggyőzni, akik teljesen idegenek vagyunk e tanban. Te mindjárt örök büntetéssel fenyegettél meg. Azt is elmondta Örményország királya, hogy az a szerzetes, aki máskép járt el, kegyelmet talált a tatárok ama királya előtt». Kortársai nem is beszélnek annyit Rubrucról, mint pl. Piancarpineinek néhány évvel ő előtte tett ázsiai útjáról. De ennek az is lehet a magyarázata, hogy Rubruc nem közvetlenül Európába tért vissza, hanem Szíriában kötött ki és így utazásának sem a pápai udvar, sem a királyi palota nem volt a szóvivője. Vilmos testvérnek azonban örök érdeme marad, hogy mint éles megfigyelő elevenen írta tapasztalatait és ezzel kellőleg alig értékelhető szolgálatot tett a tudományos kutatásnak is. Takács Ince. (Folytatása következik.) Az utolsó évtized ókeresztény régészeti kutatásai Rómán kívül. (Lezárva 1939-ben.) Ez a tanulmány nem akar pusztán terepszemle lenni. Bár tagadhatatlanul időszerű végigtekinteni azon a buzgó tevékenységen, amelyet az utóbbi évek során a különböző nemzetiségű és világnézetű kutatók a keresztény ókornak jóformán minden számbavehető missziós és elterjedési területén kifejtettek, a keresztény archeológusnál ezzel kapcsolatban mindjárt további sajátos feladatai nyomulnak szorgoskodásának előterébe. Nem elégedhetik meg ugyanis azzal, hogy egyszerűen tudomásul vegye az új eredményeket és a feltárt emlékeket, vagy az azokban talált leleteket talán egyszerűen besorozza a már régebben ismertek közé, hanem nyomban hozzá kell látnia a hittudományi «kiértékelés» sok szempontú munkájához is. Mérlegelnie kell elsősorban, hogy az illető új emlék, vagy emlék-csoport, avagy annak egyikmásik eleme, melyik hittudományi tárgynak keretébe vág, milyen irányban 1 XIV. sz. 522 Ottobon. föl. 164 ; v. ö. Analecta Francise, i. m. 416—417 és P. O. Golubovich, Biblioteca i. m.I. 233.
