Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
SZENT TAMÁS PATRISZTIKUS FORRÁSAINAK KUTATÁSA 65 lyekben nem kötelező Szent Tamást követni. Gyakran azonban a rendszer tézisei közül éppen azokat a sajátságosán tomista tanokat akarják kitörülni, melyek a tomizmusnak eredeti és minden tételen keresztül húzódó szerves összefüggését adják. Nézetünk szerint a leghelyesebb utat Denifle, Hertling, Ehrle, Grabmann iránya követte, mely alapos kortörténeti ismerettel, források felderítésével, idegen hatások kimutatásával akarta pontosabban meghatározni, miként felelt Szent Tamás saját korának problémáira, mit kapott készen elődeitől vagy kölcsönzött kortársaitól és a történeti kutatás szűrőjével akarták megállapítani, hogy tulajdonképpen mi eredeti az ő tanításában. Ez a kutatás számos új és meglepő eredményt mutatott fel és elsősorban Szent Tamásnak Aristoteles filozófiájával való viszonyát tisztázta. Ezek a tanulmányok a hagyományos ágostonos és az újonnan betörő arab-zsidó közvetí- tésű filozófia harcában álló és újító mestert mutatták be őt és leginkább a bölcseleti kérdések területén mozogva a szigorúan vett teológiai kérdésekre legfeljebb utaltak. A filozófus Szent Tamás mellett szinte háttérbe szorult a nagy teológus, egyháztanító. Pedig a tomizmus csak első tekintetre látszik merőben elvont arisztotelikus bölcseletnek, valójában hamisítatlan keresztény szellemű, a hit természetfölötti fényétől megvilágosított elvek alapján kidolgozott hittudományi rendszer. Szent Tamás történeti értelmezésében az alapvető és kiindulásul szolgáló bölcseleti szempontok mellett nézetünk szerint nem szabad elhanyagolni a szigorúan vett teológiai szempontokat sem. A nagy kérdés mellett, hogy mit vett át Szent Tamás Aristotelestől éppen olyan fontos annak a meghatározása, hogy mit tartott meg az atyák tanításából. S ha szellemtörténetileg akarunk ítélni arról, hogy miként kell őt értelmezni a teológiai fejlődés további szakában, akkor nagyon fontos annak az eldöntése, hogy ő milyen álláspontot foglalt el a megelőző teológiai hagyománnyal szemben. Ezt a viszonyt akarja felderíteni és részleteiben tisztázni Szent Tamás patrisztikus forrásainak feltárása. Az egész skolasztika számára való jelentőségére kellő szavakkal már Grabmann rámutatott, mikor ezeket írja : «Für die tiefere Kenntnis der Theologie der Scholastiker und für den Aufbau und Ausbau der mittelalterlichen Dogmengeschichte ist von allergrößter Bedeutung, sich von den Inhalt und Umfang der Vertrautheit der mittelalterlichen Theologen mit der griechischen und lateinischen Patristik ... ein möglichst genaues und gewissenhaftes Bild zu machen».1 A tudományos kutatásnak erre a terére csak újabban terelődött rá a figyelem és az eddig még nagyrészt kikutatlan terület új eredményeket igér azoknak, akik a feladat elvégzésére vállalkoznak. Szent Tamás nagyságát méltató munkák már eddig is többször felhívták a figyelmet arra, hogy mily bőségesen merít ő az atyák tanításából és főleg a patrisztikus idézetek nagy számára hivatkoztak, anélkül azonban, hogy 1 Forschungsziele und Forschungswege auf dem Gebiete der Mittelalterlichen Scholastik und Mystik. — Mittelalterliches Geistesleben, München, 1926. 17—18. o. Theologia, 5
