Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
58 MÓRA MIHÁLY három a közjogilag elismert. Genf kantonja 1908 óta a szeparáció elvét vitte keresztül.1 Ami a Codex utáni konkordátumokat illeti, azt látjuk, hogy az egyházi adóra vonatkozólag túlnyomórészt fenntartják az illető országban addig érvényben volt joghelyzetet. így az olasz konkordátum a — fogalmilag legtágabb és tulajdonképpen nem is helyes értelemben vett — egyházi adóügyről csak annyiban nyilatkozik, hogy megengedi az egyházi hatóságok gyűjtési jogát. A korábbi, konkordátum előtti helyzet az volt, hogy az állambiztonsági törvény eltiltott, illetve az állami hatóság engedélyéhez kötött mindenfajta gyűjtést. A jegyzetben idézendő törvény1 2 a társadalomra veszélyes elemekre vonatkozó (Disposízioni relative alle persone pericolose per la società) címében, ahol az előbbi rendelkezés található, a koldulás és a közveszélyű munkakerülés elleni küzdelemmel kapcsolatos és nem az Egyház jogait akarta csorbítani, hiszen ismeretes, milyen mértékben van az olasz papság a hívek önkéntes adományaira utalva.3 A konkordátum már most a 2. pont utolsó bekezdése szerint az előbbi törvény nem szándékolt félreértéseit eloszlatni alkalmas és kifejezetten megengedi a gyűjtést nemcsak a templomban, hanem a templom bejárata előtt4 is, valamint az Egyház tulajdonában levő épületekben. Ehhez képest az állambiztonsági törvény 1931-es szövege (156. §, amely az előbbi 157. § helyébe lépett) már utal az egyházi gyűjtésre vonatkozó kivételre, amikor tilalmát így vezeti be : Salvo quanto è disposto in materia ecclesiastica.5 A konkordátum idézett rendelkezése kitágítja az Egyház jogállományát és elvi kijelentésével elejét veszi a korábbi törvények folytán keletkezhető esetleges félreértésnek, továbbá az egyházi hatóságoknak nagyobb cselekvési szabadságot biztosít. Eme modifikáció mellett fenntartja az eddigi rendszert, amely számára valamennyi hívőt egyformán sújtó modern egyházi adó, különösen annak állami közigazgatás segélyével behajtott egyházközségi formája idegen. Érdemes megjegyezni, hogy 1 Lampert Ulrich : Kirche und Staat in der Schweiz, I. Freiburg i. S. 1929; II. Freiburg i. S. 1938. Kül. V. szakasz, 10. fejezet. 2 II Testo unico delle leggi di Pubblica Sicurezza (6 nov. 1926, n. 1848). art. 157. Ugyané törvény 84. artikulusa a templomon kívüli gyűjtést tiltja meg. V. ö. Stocchiero Giuseppe : Enti e beni ecclesiastici in Italia. Vicenza, 1930, 328 ; Perugini Ang. : Concordata vigentia. Romae, 1934, 114 és Restrepo Joanne M. Restrepo : Concordata regnante Sanctissimo Domino Pio PP. XI. inita. Romae, 1934, 268 nyilván a korábbi, 1926-os állambiztonsági törvény 84. art.-ra hivatkozik, amelynek hatálya a konkordátum folytán megszűnt. Az 1931-es állambiztonsági törvényszöveg 84. art. ugyanis a színházi hatósági hirdetményre vonatkozik. 3 Stocchiero, 328—332. 4 Perugini, 114 tévesen hozza a szöveget, kimaradt : «ed all’ ingresso». 6 T. U. 18 giugno 1931, n. 773, delle leggi di Pubblica Sicurezza. Közli : Bertola A. — Jemolo A. C. : Codice ecclesiastico, Padova 1937, 218.
