Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ivánka Endre: Sacrum Imperium és Rex Christianus
«SACRUM IMPERIUM» ÉS «REX CHRISTIANUS» 45 pedig nem azért, mert közben Csehországban erősen folyt a német letelepedés és a germanizáció. Az egyháztól való függetlenségért a «romanizmus» ellen küzdő választófejedelmek (itt már a reformáció előzményeinél tartunk) a hangsúlyozottan cseh iránnyal, a husszita Podiebrad Györggyel szövetkeznek, és 1460 körül komolyan szó volt arról, hogy őt választják meg német-római császárnak. Ez nagy változást jelent a régi felfogással szemben, mely a «Sachsenspiegel»-ben szóhoz jut : itt a cseh király szelepei ugyan a választófejedelmek között, de nem választható meg német királlyá, mondja a «Sachsenspiegel» (III 57), mert ő nem német. 11. Ottokár királyt is csak úgy választhatták volna meg német királlyá és római császárrá, mint ahogyan ebben az időben más idegen fejedelmet is, mint például Cornwallis-i Richardot és Kastiliai Alfonzot is megválasztották. Ezzel szemben a német aranybullát, azt a törvényt, mely a német-római császárságnak egy német nemzeti állammá való fejlődését előmozdította, éppen IV. Károly adta, az első cseh király, akit német királlyá és római császárrá választottak meg. Mindamellett nagyon valószínű, hogy a zárt nemzeti állam kialakulására irányuló fejlődés, mely az újkor politikai ideológiáját jellemzi, előbb-utóbb mégis kizárta volna egy új, nemzeti Németországból a cseh királyságot, ha közben, a régi német-római birodalom központi hatalmának gyengülésével és a német partikularizmus térhódításával párhuzamosan, a birodalom keleti részében nem alakult volna ki egy új politikai egység, mely a régi birodalom határait túllépve, egy új politikai súlypont körül csoportosított a birodalomhoz tartozó tartományokat és a birodalmon kívül álló, független királyságokat egyaránt, az osztrák-magyar monarchia. Csehország Magyarországgal már a XV. század folyamán hosszú ideig együtt élt, egy uralkodó alatt. Amikor ehhez még a német-osztrák tartományok hozzájárultak, akkor egy új politikai alakulat valósult meg, mely Magyarországot, egy független királyságot, Csehországot, egy a német-római birodalomhoz tartozó, de lényegében nem-német országot, és a szoros értelemben vett Ausztriát, egy német hercegséget foglalt össze. Ha ez az új egység, melyet dinasztikus kapcsolatok és földrajzi adottságok hoztak létre, politikailag is egységgé akart válni, akkor ennek az új alakulatnak a politikai ideológiája nem lehetett más, mint a régi német-római birodalom ideológiája, melyet a nemzeti egységre törekvő, vagy, a partikularizmus szőkébb kereteiben, zárt nemzeti államokat megvalósító Németország már rég feladott : az impérium gondolata, mely nem egységes nemzeti államot jelent, hanem különböző nemzetek, királyságok és országok fölött gyakorolt fennhatóságot. És valóban, amikor a német-római császárság már nagyon meglazult keretei végre széthullottak (1806-ban), akkor az új osztrák császárság veszi át, a régi birodalom jelvényeivel együtt, a régi német-római birodalom univerzalisztikus hagyományait is,
