Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 375 ihren Beziehungen und Gegensätzen és Linhardt : Die Mystik des hl. Bernhard von Clairvaux c. kevésbbé alapos, főleg pedig Schuck: Das religiose Erlebnis beim hl. Bernhard von Clairvaux és Gilson: La Théologie de saint Bernard c. rendkívül értékes psychologiai munkáit. Az első fejezetben kimutatja, hogy Radbert Krisztusképében nagyon előtérbe lép a metafizikai elem, ő Krisztusban mindenekelőtt az istenséget látja, mely az Isten emberré lett Fiában is az emberségen keresztül világít. Nagyon fontos neki, hogy ott is, ahol a Krisztus emberi fejlődésképességének elismerése által Krisztus emberségének valóságát hangsúlyozza, azt mindig benső egységben lássa az azt átható istenséggel. A Jézus istenemberi földi életének minden mozzanata számára gondolkodásának kiindulópontja az ember Krisztust átható isteni Felség. Hogy ez a IV. és V. sz. egyházatyáinak felfogása is, azt Szent Ágoston, aranyszájú Szent János, nagy Szent Leó műveiből vett bőséges idézetekkel bizonyítja. Ezt a felfogást, melynek a kereszt diadalmi jelvény s a keresztrefeszített a Győzedelmes, az atyák átszármaztatták a germán középkorra is, melyben a XII. sz.-ig él az utolsó theologus, aki ezt a felfogást képviseli : Rupertus von Deutz. Szent Bernât befolyása alatt lesz uralkodóvá a Megfeszítettnek realistikas, gótikus ábrázolása. Szent Bernât Krisztus-képe eltér az ó-keresztény Krisztus-képtől. Ber- nátnál Krisztus történelmi-reális személyisége áll előtérben : az ember Jézus, aki Palesztina útjain vándorol. A clairvauxi mystikus Krisztus személyében — természetesen anélkül, hogy a hypostatikus uniót érintené — elválasztja az istenséget és az emberséget s érdeklődésével inkább Krisztus embersége felé fordul. «Ha azt mondom : Jézus, akkor embert látok szemem előtt, aki szelíd és alázatos szívű, jóságos, józan, szűzies, irgalmas, szóval minden erényekkel és szentséggel kitűnő» írja az Énekek énekéhez írt kommentárja 15. fej.-ben. Bernât tehát előnyben részesíti a Jézus nevet : ez a név neki nem a Krisztus isteni természetének a megnevezése, mint Radbertnél ; az ember Jézusban megnyilatkozó erények az isteni természetnek, mely az ember Jézusban elrejtve van, földi és látható kihatása : így látja Jézusban a négy sarkalatos erény megtestesülését. A második részben : A keresztény élet abból indul ki, hogy a Krisztusképnek megfelel a keresztény élet kialakításának egy bizonyos módja : Radbert kifejezetten azt tanítja, hogy a szentmiseáldozatban Krisztus keresztáldozata megy végbe, nem történelmi valóságban, hanem mystikus, szakramentális valóságban. Krisztus titokzatosan mindennap feláldozza magát érettünk, mikor a pap a szent cselekményt végzi. Kimutatja, hogy az eucharistia reális symbolum, azaz kép és valóság egyszerre, a benne foglalt valóság képe és hordozója. A papot illeti felszentelése alapján az átváltoztatás hatalma, de a hívek is aktív részt vesznek az áldozatban, felajánlják ajándékaikat s megerősítik a pap által az ő nevükben mondott imákat amen-nel. Szent Ágoston húsvéti szent beszédében a keresztséget és az oltáriszentséget párhuzamba állítja: miként a kenyér és a bor a konsekráció által Krisztus testévé és vérévé lesz, úgy a keresztség is átváltoztatja a megkereszteltet : Krisztus
