Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
370 TAKÁCS INCE Mint a velencei kalmár állam alattvalója, sok házzáértéssel szól a keleti kereskedelemről is. Úgy a kisázsiai, perzsiai, tengeri, mint pedig a kínai kereskedelem egyes mozzanataira figyelmezteti olvasóit. Nyugati fogalmazásban szemlélteti az ottani kereskedői, forgalmi állapotokat. Beszél még a különféle pogány vallásokról is, amelyeket elítél, vagy a rossz hiedelmeket (lélekvándorlás), embertelen szokásokat élesen megbélyegzi (kannibálizmus, nőközösség stb.). Mindent egybevéve : B. Pordenonei Odorik korát felcsufoló modern megfigyelőnek bizonyul és megfigyeléseit még írásban is lerögzíti az utókor számára. Hosszú útja pedig valósággal a világutazók közé emeli. Ezenkívül útjában mindig buzgólkodott a szent vallás ügyében, a katolikus Egyház terjesztésében. Jól mondja róla az ugyancsak a XIV. századból származó Chronica XXIV Generalium:1 «tizenhat év alatt, amelyben ott volt, 20.000 hitetlent megkeresztelt». Sőt visszajövetelének is missiós szándék a magyarázója. A nagykán ugyanis megbízta, hogy hozzon nyugatról apostolokat, bölcs embereket, akik az ő népét megtérítsék és oktassák. Erre, sajnos nem kerülhetett sor, mert a halál útját vágta nagy tervének. * * * Néhány lapon (499—506) Sz. foglalkozik Fr. Paschalis de Victoria spanyol ferences életével és levelével, amelyet a keletturkesztáni Almalekből irt a victoriai házfőnöknek és rendtársainak Spanyolországba. Nevezett franciskánus 1333-ban hagyta el a spanyol földet, társával elment (Trans- torna Gonzales) Avignonba, a pápai udvarba. Onnét Assisibe utazott a por- ciunkulai búcsú elnyerésére. Levelének tartalma szerint útiránya a következő volt : Velence, Konstantinápoly, Kazárország (Krím félsziget) után Szerájba (Saray) a Volga torkolatához került, ahol egy évnél tovább időzött, hogy a kun nyelvet megtanulja. Onnét a Kaspi tengert megkerülve a perzsa határon Urgenth városán keresztül jut el Almalekbe (Armalech). Sokat szenvedett a perzsiai mohamedánoktól. Elsorolja, hogy útközben meg akarták mérgezni, vízbe próbálták fojtani, megverték stb. Levelét Almalekből írja 1338 Szent Lőrinc napján. Almalekben nem lehetett soká békében, mert mint Van den Wyngaert a Chronica XXIV Generalium alapján közli,8 az Almalekben élő hat testvér vértanuságot szenvedett a következő 1339-dik esztendőben. A mohamedánok kegyetlenül meggyilkolták őket, darabokra vagdalták. Köztük volt Paschalis de Victoria is.8 Érdemes megemlíteni, hogy a hat közül egyik Burgundiái Rikárd t. püspök volt, Ruphi Rajmund pedig provinciális. P. Wyngaert az almaleki vértanuk aktáit újra kiadja az 510—511-ik oldalon a XXIV Generalium krónikája szerint.1 2 3 4 « * * 1 Analecta Franciscana, i. m. III. 500. 2 Analecta Fr., 111. 559. 3 V. ö. Lévay Mihály, A katolikus hittérítés története, I. 1937, 473—76. 4 Anal. Franc., III. 531—32.
