Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
Szemle Loisy Alfréd. 1857—1940. Ugyanazokban a napokban, amelyekben a német hadseregnek mindent elsöprő nagy támadása Franciaországra zúdult, egy hat évtizeden keresztül tartó szakadatlan, de eredményeiben mégis meddő és terméketlen tudományos munkásságnak szakadt vége. 1940 június havának elején meghalt Loisy Alfréd, akinek nevét a nagyközönség főleg a jelen évszázad első tizedében fellépett modernista mozgalommal kapcsolatban ismeri. 1857 február 28-án született Ambrièresben. 1874-ben a chálons-i papnevelőintézetbe lépett be és 1879 június 29-én pappá szentelték. 1882-ben a párisi Institut Catholique-ban a héber nyelvnek és az asszirologiának lett a tanára, majd nemsokára átvette a szentlrástudomány tanszékét. Fájdalom, Loisy — saját bevallása szerint — már 1886-ban elvesztette a hitét. Az evangéliumokban előforduló látszólagos ellenmondások, melyeket túlságosan konzervatív irányú professzora még teológus korában nem tudott helyesen megvilágítani, kételyeket támasztottak Loisyban a Szentírás sugalmazottságát illetőleg, és ezek a kételyek egyre mélyebben belemarták magukat Loisy leikébe. 1893-ban az «Enseignement biblique» folyóiratban «La question biblique et l’inspiration des Écritures» címen megjelent tanulmányát a francia püspöki kar a hit szempontjából veszedelmesnek tartotta és Loisyt az Institut Catholique rektora, Mgr. d’Hulst által tanári állásáról való lemondásra szólította fel. Egy esztendő múlva Loisy a neuilly-i Szent Domonkos-rendi apácák házi lelkésze lett és az is maradt 1899-ben bekövetkezett súlyos betegségéig. 1903 november 16-án a Szent Officium kongregációja Loisynak következő műveit a tiltott könyvek jegyzékébe helyezte: «La religion d’Israël»; «Études évangéliques» ; «L’Évangile et l’Église» ; «Autour d’un petit livre» ; «Le quatrième Évangile». Loisy akkor — hosszas töprengés után — 1904 március 12-én legalább külsőleg alávetette magát a Szent Officium döntésének, de nemsokára új munkákat adott ki : «Les Évangiles synoptiques», valamint 1908 januárjában a nyilvánosság elé vitte megjegyzéseit a modernista tévelyeket kárhoztató «Lamentabili sane exitu» kezdetű pápai dekrétumra és a «Pascendi Dominici gregis» kezdetű nagy pápai enciklikára vonatkozólag. Ezek a művei szintén az Indexre kerültek, és mivel Loisy ekkor már makacsul kitartott tévedései mellett, 1908 március 7-én Róma őt «excommuni- catus vitandus»-nak jelentette ki. Az említett iratokban Loisy a modernizmust hirdette, vagyis a Kant
