Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
358 MÓRA MIHÁLY a kúria a századfordulón keletkezett szabadjogi iskola ú. n. joghézag elmélete talajára helyezkedett volna,1 hanem inkább a jog logikai zártságának elméletét támaszthatja alá döntésével, hogy t. i. a fennálló jogszabályok minden jogeset eldöntéséhez elegendők. A jogfilozófiai probléma különben azon fordul meg, hogy mit értünk joghézagon. Moór Gyula meggyőzően mutatta ki, hogy a joghézag lényegében jogkritikai, jogpolitikai fogalom.2 S bár a joghézagelmélet körüli vitában helytelenül még a Codex Iuris Canonici 20. canonját is bevonták,8 ebben a vonatkozásban is áll, hogy amint a fogalmi juriszprudencia és az érdekjudiszprudencia, valamint a szociológiai iskola igen érdekes és instruktiv irodalmi csatározásában az egyházi jog világa nem igen vett részt, hanem nyugodtan megmaradt a maga tradíciói mellett,4 — akként a joghézagelmélet sem vetett az egyházi jog irodalmában mélyebb hullámokat. És ennek megvan a maga jó oka. Az egyházi jog ugyanis 1 L. erre vitéz Moór Gyula : A joghézag kérdéséről. Kolosváry Emlékkönyv, 308. sköv. ; ugyanő: A természetjog problémája. Budapest, 1934. 7. aV. ö. Moór: A joghézag kérdéséről; kül. 308—311., 314—317. — Ugyanő a communis opinióval ellentétben a felsőblrósági döntvényeket az írott jog forrásai közé sorolja ; ez a jogalkalmazásnak jogalkotó szerepéről vallott felfogásával függ össze. V. ö. Moór: A különböző jogforrások, azok egyensúlya és rangfokozata a magyar jogrendszerben (a hágai Académie Internationale de Droit Comparé 1932 augusztus 2—6. napjain tartandó nemzetközi kongresszusa számára készült jelentés). Magyar Jogi Szemle, 1932. (XIII.), 151—152. 8 D'Angelo: Le lacune nel vigente ordinamento giuridico canonico, «Saggi su questioni giuridiche», I. Torino, 1928, 61. sköv. és Weigelin Ernst: Die Lücken im Recht, Iherings Jahrbücher für die Dogmatik des bürgerlichen Rechts. II. sorozat, 52. kötet. I/11. Jena, 1939. 12“. Ezzel szemben Fedele: Generalia iuris principia cum aequitate canonica servata (Contributo alia interpretazione del can. 20. C. J. C. ), Estratto dalla Rivista «Studi Urbinati», a. 1936 (X.) n. 1—4, Urbino 1936, 3—5, éppen a 20. canon felsorolására (leges latae in similibus, generalia iuris principia cum aequitate canonica servata, stylus et praxis Curiae Romanae, communis et constans sententia doctorum) hivatkozva helyteleníti az Egyház jogrendjében a joghézagelméletet. Di fronte a cosi varia ed esauriente molteplicitá di mezzi da cui desumere la disciplina di tutti i possibili casi, porre un problema della lacune nell’ordina- mento giuridico canonico . . . significa porre un problema assolutamente privo di senso, — írja találóan a most id. munkájában, 4. — Az egész problémakörhöz v. ö. De Becker C. : De recta methodo interpretandi codicem, Ephemerides Theol. Lován. 1925, 2, 244 sköv., továbbá Van Hove A. : Commentarium Lovaniense in Codicem Juris Canonici, editum a magistris et doctoribus Universitatis Lovaniensis, Mechliniae—Romae, 1928 sköv., I. tomus IL De legibus ecclesiasticis 319 sköv. ; Crnica A. : De lacunis legis supplendis ad normam Codicis J. C., Jus Pontificium, 1936 (XVI.) 182 sköv., 1937 (XVII.) 242 sköv., 1938 (XVIII.) 280 sköv., 1939 (XIX.) 70 sköv. ; a régiek közül a szenttamási bölcselet alapján álló kánonjogi doktrína kifejlesztésében kiemelkedő Suarez F. : Tractatus de legibus et Deo legislatore, Conimbriae, 1612. 4 Bárány ay Jusztin : A római juriszprudencia. Theologia, 1935. (IL), 362.
