Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
352 MÓRA MIHÁLY vallásokra nézve a HB. 46/1932. számú határozata azt a szinte köztudomású elvet, hogy az egyházközségi adó behajtására a közigazgatási végrehajtás szabályai az irányadók. Ugyancsak a hatásköri bíróság (1926. HB. 51.) állapította meg azt is, hogy a közigazgatási hatáskörre nem gyakorol befolyást az sem, ha a behajtásra kirendelt ügygondnok lép fel. Mindebből azt a következtetést kell levonni, hogy a behajtásra kirendelendő ügygondnokot bírói határozat nem jogosíthatja fel arra, hogy a közadótartozás behajtását a rendes bíróság előtti peres eljárásban szorgalmazza ; az egyházközségi adó kényszerbehajtása — bármi módon történjék is kiszámítási alapjának a meghatározása és kezelése — minden esetben és kizárólagosan1 a közigazgatási végrehajtás útjára marad. Mindezek alapján az egyházközségi adó lefoglalhatósága kérdésében még csak negatív eredményhez jutottunk : hogy t. i. ebben a kérdésben nem a bírói, hanem a közigazgatási végrehajtás igazít el. Ezzel azonban feladatunk már leegyszerűsödött. Most már csak azt kell eldönteni, van-e a közigazgatási végrehajtásnak olyan szabálya, amely az egyházközségi adó lefoglalhatósága kérdésében határoz. Ez viszont attól függ, hogy az egyházközségi adó valóságos közadó-e ; az igenlő felelet egyszersmind az egyházközségi adóviszony közjogi jellege mellett is tanúskodik. Az egyházközségi adó foglalásmentessége. 16. Arra vonatkozólag, hogy a közadókat le lehet-e foglalni, a KKHÖ 40. §-ának 11. és III. bekezdése, az 1923. évi VII. t.-c. 28. §-ával egyezően azt rendeli, hogy a községek (városok) által beszedett és azoknak pénztárában levő közadókat sem a helyhatóságnak, sem az állam- kincstárnak, sem az együttesen kezelt közadóknál érdekelt más hatóságnak (hivatalnak, testületnek, intézménynek), magánjogi tartozásaiért végrehajtás alá vonni nem lehet; ez a rendelkezés az állami pénztárak által beszedett és azok pénztáraiban levő közadók összegeire is vonatkozik. A közigazgatási végrehajtás tehát ismeri a közadók lefoglalhatat- lanságának az elvét. Hogy azonban ez kérdésünknél is hasznosítható legyen, szükséges, az egyházközségi adót a közadóval azonosítani, vagy legalábbis azt megállapítani, hogy az előbbi valóságos közadó-e. A magyar jogban, ahol a bevett vallás kétségtelenül minősített közjogi korporáció, a jogrendszer szelleme a bevett egyházak egyház- községi adójának nem az egyesületi tagdíj, hanem a közadói jelleget javasolja. Valóban, mind az irodalom, mind az állandó bírói gyakorlat2 vethet ki, amelyek azonban a közigazgatási út kizárásával csak a törvény rendes útján érvényesíthetők. 1 A Kúria jogegységi tanácsának 88. sz. polgári döntvénye indokolásából. 2 Takács— Voloszynovich—Kerezsy—Vas, 46—47.
