Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
346 MÓRA MIHÁLY a katolikus Egyház államvallás volt, amelyről törvényeink így emlékeztek meg : haereditaria, avita, constitutionalis religio, sancta, catholica fides, újabban az 1848. évi XX. t.-c. ezt az uralkodó vallás jelleget megszüntetve, a magyar jogrendszer a történelmileg érdemeket szerzett egyházak elvi jogegyenlősége irányában haladt. A magyar terminológiában bevett vallásfelekezet, bevett egyház elnevezés gyökeresedett meg, bár újabban a közjogi korporáció, köztestület használata is szokásos. Nagy Ernő szerint bevett vallás (religio recepta) nálunk az a vallás, melyet az állam mint olyant, mint vallásfelekezetet befogad, vagyis törvény által bevettnek nyilvánít.1 Ezzel azonban jogállásukat éppen úgy nem határozta meg kifogástalanul, mint a mindenesetre jóval az 1895. évi XLIII. t.-c. előtt kelt, vallás- és közoktatás- ügyi miniszteri leirat, amely a bevett vallás jellemző vonásait kívánta megállapítani.2 Ez pedig röviden abban jelölhető meg, hogy nem a magánjog, hanem a közjog szférájába3 tartoznak, az állami jog szempontjából nem magánegyesületek, hanem köztestületek. Ha azokra az előnyökre gondolunk, amelyeket államsegély (lelkészi kongrua, állami hozzájárulás egyházi és iskolai kiadásaikhoz), bracchium saeculare, a bevett egyházak vallástanítása, általában az iskolaügyük rendezése jelent, továbbá, hogy a bevett egyházak meghatározott funkcionáriusai a felsőház tagjai, nem is beszélve a kánonjogról, mint a magyar jog szubszidiárius forrásáról,4 valamint a legfontosabb államszervre vonatJusztinián : Szent István 1—16; Balanyi György: Szent István, mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője, 329—360, Balogh Albin : Szent István egyházi kapcsolatai Csehországgal, Németországgal, Franciaországgal és Belgiummal, 447—464, Váczy Péter : Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 213—266, Luttor Ferenc : Szent István egyházi kapcsolatai Rómával, Montecassinóval, Ravennával, Velencével, Jeruzsálemmel és Bizánccal, 423—446. 1 Id. m. 764. Ehhez Kováts, Egyházpolitikai törvényjavaslat, 19: Közönségesen recepció alatt a paritásnak megfelelő bevétel értetik. 2 Az 1887 december 28-án kelt 2435. ein. sz. leirat azt az — akkoriban egyesek előtt vitásnak látszó — kérdést kívánta eldönteni, hogy a katolikus egyház bevett vallás-e ; a leirat szerint a bevett vallás kifejezése közjogilag a vallás törvényes oltalom alá helyezését, jogainak törvényes védelmét és biztosítását jelenti, továbbá azt, hogy a vallás bevételével az illető hitsorsosok mindenkor bizonyos vallási vagy politikai jogok élvezetében részesülnek. 3 Idetartozónak tartották volna a katolikus autonómia szervezetét is, amelynek megalkotásáról annyi vita folyt. Lásd Kérészy Zoltán : A kath. autonómia közreműködése a főkegyúri jog gyakorlatában. Budapest, 1912. 4. 4 A sok ismertet mellőzve, a közjogilag releváns azt az újabb esetet hozzuk fel, amelyet Tomcsányi (Magyarország közjoga,3 365136.) említ. A felsőház igazoló bírósága 1928 július 6-án kelt határozatában kimondotta, hogy azt a kérdést, hogy a vallásfelekezetek egyháznagyjai (képviselői) közül kit illet meg a felsőházi tagsági jog, az egyházi jog szabályai döntik el abban az értelemben, hogy mindazok, akik az egyházi jogi szabályok szerint olyan egyházi tisztet töltenek be, amelyhez a felsőházról szóló törvény felsőházi tagságot
