Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
NÉHÁNY EGYHÁZI ADÓJOGI KÉRDÉS 343 elválasztó világi jogrendszer magánjogi minősítése. Annak a közjogi állásnak, amelybe az állam az Egyházat helyezi, a jog formanyelvén nagyban-egészben az a jelentősége, hogy az állam az Egyházat nem hagyja magánjogi jogrendjében, hanem nyomatékos közérdekű mivoltát felismerve, a közjog szférájába emeli, nyilvánjogi jogosítványokkal ruházza fel és elismeri autonómiáját.1 Ennek a jogi helyzetnek különféle elnevezése a lényegen nem változtat. Minthogy célunk nem a nyilvánjogi testületek fogalmi meghatározása,2 hanem csak az ezekre vonatkozó nézetek szemelvényszerű bemutatása volt, eltekinthetünk az Egyház köztestületiségének, a köztestületek valamennyi csoportját egyformán felölelő kategória kizárólagos jogi ismérveinek további vizsgálatától. Számunkra csak annak bemutatása volt fontos, hogy e fogalom és tartalma az állami jog alkotása. Különben a nyilvánjogi jelleg nem szükségképpen jelenti azt, mintha az Egyház az állami organizmusba lenne beágyazva és az állam részéről átengedett feladatkört látna el,3 aminthogy a köztestületi jelleg minősítése sem jelenti feltétlenül az pusztán államjogi kategóriáival elérni sem képes s ennélfogva a nyilvánjogi testület megjelölése se nem találó, se nem elegendő), hanem a célkitűzésünk szempontjából fontos állami szóhasználat némi megvilágítására törekedtünk. Az illusztris szerző azonban itt nézetünk szerint túllő a célon, amikor nem ismeri fel, hogy a közjogi minősítés az Egyházra nézve nem tagadható olyan előnyökkel is jár, amelyet a szeparációs állam magánjogi minősítése révén egyenesen el akar vonni az Egyháztól. Ami a nyilvánjogi korporáció, köztestület kifejezés genezisét illeti, anélkül, hogy a nyilvános vallásgyakorlat és a devotio domestica közti különbséggel rokonságot tartó párhuzamot itt érintenők, csak arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az egyházellenes köröknek «a vallás magánügy» téves jelszavával szemben egyesek e kifejezéssel éppen az Egyháznak a közösség, az állam szempontjából nagy jelentőségét akarták kiélezni. így a lombardiai Piola-Daverio Giuseppe (La Libertà della Chiesa, 1873) az Egyház érdekében, mindenesetre némi államprotekciós aláfestéssel, azokkal szemben, akik szerint «La Chiesa è un’associazione di diritto privato», azt a tételt állította szembe : «La Chiesa è una istituzione o corporazione di diritto pubblico.» Mindehhez tudnunk kell, hogy Lombardia — Nápoly és Toscana mellett — az állam egyházfelségiségének tradicionális földje Itáliában. V. ö. Ruffini 193 sköv. 1 Hasonlóan Kérészy Zoltán : Katholikus egyházi jog a Codex luris Canonici alapján. I. Pécs, 1927. 241-—245. — Lampert, II. 1., 2. 2 L. erre a fentebbieken felül Ebers Godehard Joseph : Staat und Kirche im neuen Deutschland, München, 1930, 199; Laforet Wilhelm: Deutsches Verwaltungsrecht, München, 1937, 191 ; Rieder Hans : Die Lockerung der bisherigen Staatshoheit gegenüber der Kirche durch die Verfassung vom 11. August 1919, Köln, 1928, 15. Zahn, 9. Az újabb irodalomból említhető még a következő doktori értekezés. Huth Heinrich : Die Rechtsfigur der öffentlich-rechtl ichen Körperschaft in ihrer Anwendung auf das katholische Kirchenrecht. Gegenüberstellung kirchlicher Institute im kanonischen und staatlichen Rechte, Frankfurt a. M. 1937. 3 Helyesen Lampert, II. 7.
