Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Péterffy Gedeon: A regula és Szent Tamás
A REGULA ÉS SZENT TAMÁS 329 ben az ifjú oblátus élt és azt a szellemi képzést, amelyet bencés nevelőitől nyert.1 Mint kétségtelen tényt elfogadhatjuk, hogy a rendkívüli értelmi képességekkel megáldott és már korán fejlett szellemi életet élő ifjú mély benyomásokat nyerhetett első bencés nevelőitől és ezek a hatások nemcsak gyermekkori emlékek, hanem komoly indítások voltak szellemi világának kialakulásában. Montecassinón a páratlan szépségű természet és a történelmi múltban gazdag apátság körében a természet és kultúra kettős tükréből ismerte meg az Istent és az itt töltött évek vetették meg alapját lelkében a természet szépségeiben való elmerülésnek, a csendes szemlélődés után való vágyódásnak. Ha Guilelmus de Tocco leírását olvassuk Szent Tamás ifjúkoráról,1 2 akkor nem kételkedhetünk abban, hogy szentünk már ifjúkorában példaképe lehetett annak a szerzetesnek, akinek lelki rajzát Szent Benedek adja Regulájában az alázatosság 12 fokáról szóló fejezetben. (7. fej.) A bencés kolostorokban szokásos liturgikus élet és imádságos szellem szintén nem maradhatott hatás nélkül a fiatal oblátus lelkén, amint ez Szent Tamás későbbi munkáiból is nyilvánvaló.3 Nemcsak a zsoltárokat tanulta meg, hanem állandó olvasmánya volt a Szentíráson kívül Szent Benedek Regulája, Cassianus, Szent Ágoston és Nagy Szent Gergely művei. így tette magáévá az ifjú oblátus a bencés szellem kincseit és így sajátította el ennek az életnek külső formáit. Nem lenne teljes képünk Szent Tamásnak Montecassinón töltött éveiről, ha nem emlékeznénk meg Erasmus monachusró\, az apátság tudós szerzeteséről, akit 1239-ben hívtak meg a nápolyi egyetemre tanárnak, amikor a legnagyobb valószínűség szerint Szent Tamás is megkezdte tanulmányait Nápolyban. Erasmusnak tulajdonított írásokat a montecassinói könyvtár két codexe is tartalmaz és ezeknek tartalmát legújabban egy montecassinoi bencés D. Tommaso Leccisotti ismertette bő kivonatokban.4 Az ifjúkori bencés hatások meghatározásá1 M. Cantalini O. P. : S. Tommaso a Montecassino, Stella di S. Domenico, 1924 (20) 72. o. skv. — G. Diamare O. S. B. : S. Tommaso d’Aquino nella badia di Montecassino, Rivista storica benedettina 1924 (15) 131—-142. o. — P. M. Cordovani O. P. : S. Benedetto e S. Tommaso, Casinensia, vol. I. p. 17—21. Montecassino, 1929. — P. Renaudin 0. S. B.: S. Thomas d’Aquin et S. Benoît, Revue Thomiste 1909 (17) 513—537. o. — P. Mandonnet O. P. : S. Thomas d’Aquin, l’oblat bénédictin, Revue des Jeunes, 1919 máj. 25. sz. 2 Vita cap. 1. n. 5. Bolland. Act. Sanct. 7. mart. 660. o. 1 Bizonyítja ezt a páratlan szépségű úrnapi officium és az Oltáriszentség iránt megnyilvánuló különleges hódolata egyik forrását szintén ebben kereshetjük. Egész életében példaadó buzgósággal végezte a karimát és bár ennek nagy része alól tanári elfoglaltsága miatt fel volt mentve, mégis a régi monasz- tikus megjelölés szerint ebben az angyalokkal való ünnepélyes társalgás óráit látta. (De substantiis separatis, praef.) 4 Magister Erasmus, Convegno storico di Montecassino (Istituto sto- rico italiano, 28—29 maggio, 1930.) Roma, 1932, 209—215.* o. — V. ö. M.
