Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Iványi János: Izrael, az Isten választott népe
28 IVÁNYI JÁNOS kegyelmi tényre fűzték igehirdetésük fonalát. Izrael népének lelki reflexét tükröztető legrégibb dalrészek a Aíír/űm-énekben,1 a Debora- énekben,1 2 egy a Deuteronomiumban megőrzött ősi liturgikus imádságban,3 a Bálaám-énekekben4 csak általában emlékeztetnek Jahvéra, I. Jerobeam5 pedig a Betel-i és a Dán-i istenségre mint olyanra, ki kimentette népét Egyiptom szolgaságából.6 De már az írópróféták a legrégibb időtől kezdve prófétai hirdetésük egyik alaptanításaként hangsúlyozzák a kiválasztás tényét7 vagy igen sűrűn legalább is azokat a rendkívüli tetteket, melyekkel Jahve kiszabadította Izrael népét Egyiptomból és ezáltal azt mintegy megvásárolta magának.8 Ősi dalok és zsoltárok ugyanígy dicsőítik Izrael istenét.9 A kiválasztás kegyelmének hangsúlyozása mellett mind a prófétáknál, mind a zsoltárirodalomban eltörpül a kiválasztásnak jogi formulájára, a szövetségre való hivatkozás. Szórványosan szólnak ugyan róla, ámde mindig bizonyos óvatossággal és kimértséggel, és rendszerint olyan gondolatösszefüggésekben, melyekben Izrael szövetségtörését ostorozzák.10 11 Főleg két próféta fűz hozzá hosszabb reflexiókat : Ozeás11 és Jeremiás.12 Mindketten mélyértelmű képet használnak a Jahve és Izrael között fennálló jogi viszony szemléltetésére : a házasság képét. E kép használatában Ozeás a kezdeményező, Jeremiás a kölcsönző. Nagyon is megokoltnak látszott ez a tartózkodás a szövetség eszméjének hangoztatásában a próféták előtt. Mindenekelőtt nagyon jól tudták azt, hogy éppen a szövetségi eszmének félreértéséből, önző értelmezéséből eredt az az esztelen bizakodás, hogy Jahve még akkor is 1 Ex. 15, 7—8; 17—18. 2 Bir. 5, 31. 3 Dt. 2ö, 5—10. 4 Nu. 23, 21b—22. 6 Kir. I. 12, 28. 6 Erre a gondolatra utal Illés próféta eljárása is, mikor Ácháb elől a Sinai-hegyhez menekül és ott keres erőt nehéz küldetésének elvégzéséhez. (Kir. 1. 19. f.) 7 Ám. 3, 2 : «Csak titeket ismertelek meg (= «választottalak ki» — amint azt alább látni fogjuk) a föld összes nemzetségei közül». Ám. 2, 9—10 ; Oz. II, 1 ; 12, 10 és 13, 4: «Én vagyok Jahve,a te Istened Egyiptom óta»-, Jer. 2, 2—6 ; Ez. 20, 5—6. 8 Ám. 2, 9—11 ; Mik. 6, 3—4 ; íz. 10, 26 (vő. 1,2); 40, 1—2 ; 43, 16—19; 51, 9—10. 9 Dt. 32, 8 skk. ; Zsolt. 81 (80), 9—11 ; 114 (113), 2—3; 44 (43), 2; 66 (65), 6—12 ; 74 (73), 12—18 ; 77 (76), 14—21 ; 78 (77), 1 ; 106 (105), 7—12 ; 136 (135) 10—24; v. ö. 80 (79), 9—12; 103 (102), 6—7. Ide tartozik: íz. 63, 7—16; Jer. 32, 17—23 is. 10 Oz. 8, 1 ; Jer. 11, 3—8 ; Ez. 16, 59—60 ; v. ö. Oz. 1—3. 11 Oz. 1, 2 skk. ; 2, 17, 21 ; 11, 1. 12 Jer. 2, 1 skk.
