Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Szabó Vendel: Szent Tamás bölcselete és az ordinationes
SZENT TAMÁS BÖLCSELETÉ ÉS AZ ORDINATIONES 301 Csak nem szabad vele szemben kicsinyesnek lennünk. Ne a kon- troverziák szűkén határolt nézőszögéből, ne is a másod- és harmadrangú bölcseleti kérdésekre adott feleletek halvány mécsvilágánál szemléljük az ő szellemének nagyságát, amelynek magas röptét az Aeterni Patris így jellemzi : «ut. . . ratio ad humanum fastigium Thomae pennis evecta, iam fere nequeat sublimius assurgere». Ő a «philosophia perennis» legkimagaslóbb képviselője, azé a bölcseleté, ami nem egyes korok és iskolák törekvéseiből, avagy vetélkedéseiből születik meg és így magán hordozná a korai elmúlás bélyegét, hanem az emberi megismerés igazi törvényeinek, adottságainak és eredményeinek szintézise és mint ilyen szükségszerűen összhangban van a csalhatatlanul biztos megismerés magasabb rendű forrásával, a kinyilatkoztatással. A szent-tamási «principia et maiora pronuntiata» az időn és változáson felüli bölcseleti igazságok hordozói, amit nyomatékosan hangsúlyoz a Doctoris Angelici. IX. Pius, XV. Benedek és XI. Pius auktori- tatív nyilatkozatai és értelmezése nyomán azonban gondosan meg- különböztetendők a «doctrinae S. Thomae» az ő bölcseleti rendszerében előforduló sok vélemény — opinio — körzetétől. Az előbbiek azok, amikről a Doctoris Angelici azt mondja, hogy «non ea haberi debent in opinionum genere, de quibus in utramque partem disputare licet», mert azok, mint az egyházi tanértelmezés által alkalmazott igaz bölcseleti elvek a Magisterium védelme alatt állanak. Az utóbbiak — «opiniones» — mint segédeszközök kétségkívül nagy hasznára vannak sok teológiai kérdés megoldása kísérletének, esetleg lehetőségének, sőt az is lehetséges, hogy közülük egyik-másik idővel a tankifejlés olyan stádiumába ér, amikor a Magisterium auktoritatív felhasználja a kinyilatkoztatás értelmezésének direkt vagy indirekt alátámasztására. Egyelőre azonban, még ha Szent Tamás tételei is, olyanok, «de quibus in utramque partem disputare licet». Az Angelici Doctoris a kongregációi döntéshez hasonlóan sokszor nem ilyen értelemben nyert értelmezést, mert némelyek nem tettek megkülönböztetést a szent-tamási tételek értékelésében, ami éles ellentéteket váltott ki a keresztény bölcselők körében és végeredményben okul szolgálhatott, hogy az Ordinationes mindkettőt mellőzte az egyetemi stúdiumok normáira történt hivatkozásnál. * * * Nem a polémia parazsát akarjuk az elmondottakkal felszítani, hiszen a felsorolt dokumentumok nyomán a szent-tamási bölcselet értékelése immár nem is lehet vitás, legalább is teológiai szempontból nem ! Ez a rövid áttekintés csupán az elvi kérdések tisztázását kívánja szolgálni, hogy ugyanazon vita 1874 és 1914 után, nemkülönben a Deus scientiarum Dominus és az Ordinationes nyomán meg ne ismétlődjék. Szabó Vendel,
