Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
278 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN tosabb és legszebb részeket ; az elhagyott szövegeket terjedelmes kivonatokkal pótolja, melyekben az olvasó az utánuk következő bibliai szövegekhez is megtalálja a szükséges magyarázatokat. Azokra a helyekre nézve, amelyek bővebb és tudományosabb magyarázatokat kívánnak, a könyv az olvasót a nagyobb katolikus kommentárokra utalja. A könyvhöz az előszót maga Schulte Károly József kölni bíboros-érsek írta, de az egyes könyvek fordítóinak és magyarázóinak nevét hiába keressük ; a szerzők — talán túlzott szerénységből — ismeretlenek akartak maradni. Pedig derék munkát végeztek, melyért megérdemlik a teljes elismerést ! Az ószövetségi rész 559 nagy nyolcadrétű lapra terjed. A szemelvények az összes ószövetségi szentkönyvekből vannak kiválogatva. Sámuel könyveinek és a Királyok könyveinek elbeszéléseit a fordító kiegészítette a Krónikák könyveiből vett részekkel ; ugyanígy a Makkabeusok I. könyvébe beledolgozta Makk. II. kiegészítéseit. Külön jegyzeteket a szöveghez alig találunk, de az 560—575. lapon olvasható Függelék számos nehezebb kérdésre világosságot derít, míg a többi magyarázatot a kivonatokban találjuk meg. A tulajdonnevek átirásában az új laikus biblia a maszoréta szöveg olvasásaihoz közeledik, pl. «Kis»-t, «Hosea»-t, «Obadja»-t ír Cis, Osee vagy Abdias helyett. Ugyancsak az egyes könyvek helyére nézve is részben a héber kánont követi, amennyiben a Vulgátától eltérőleg a történeti könyvek után a prófétai könyvek következnek és csak ezek után a bölcseleti könyvek. Rúth könyvét a Bírák könyve után találjuk, Jób, Tóbiás, Judit és Eszter könyvei a próféták előtt állnak. Az ószövetségi szentkönyvek sorát természetszerűen a Makkabeusok könyvei zárják be. Az újszövetségnek a szerző majdnem ugyanannyi helyet szánt, mint az ószövetségnek ; a szövegek és a kihagyott részeket pótló, magyarázó kivonatok az 1024. lapig terjednek. A Filemonhoz írt levél a tárgyi összefüggés miatt közvetlenül Kol. után olvasható. A Függelék mindössze az 1026—1032. lapra szorítkozik. A szinoptikus evangéliumoknak szövegrészeit a szerző változatlanul megtartja ugyan, de azokat időrendbe állítja össze, amennyiben Szent Lukács szövegét veszi alapul és ezt kiegészíti Szent Máté és Szent Márk szövegeivel. Az 1033—1035. lapon megtaláljuk a Szent Lukácsból és Szent Márkból vett evangéliumi szakaszokat az egyházi év egyes ünnepeire ; zárjelben ott vannak a párhuzamos helyek Szent Máté evangéliumából. A két térképből az első az ószövetségi szentírás megértését könnyíti meg : Egyiptomot, a Sinai félszigetet, Mezopotámiát és Kisázsiát mutatja. A második térkép a Krisztus-korabeli Palesztinát ábrázolja. Merész újításnak tartom, hogy az új laikus biblia magába a szent szövegbe is belevisz egyes kritikai véleményeket. Ez inkább tudományos magyarázatba való eljárás. így Condamin nyomán az íz. 42-ben olvasható 'Ebed Jahve éneket íz. 49. fejezetébe szúrja bele, Lagrange véleménye alapján pedig Ján. 5. és 6. fejezetének helyét megcseréli. A fordítás jól sikerült, a könyvnek német nyelvezete ritmikusan gör-
