Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
274 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN vül nagyjelentőségű hitvédelmi tevékenysége mellett Damascenusban a keleti egyház első és utolsó nagy dogmatikusát is szemlélhetjük. Az elenyésző antik görög világ végső határmesgyéjéről visszatekintő pillantással szerves egységbe törekedett összefoglalni a görög atyák és zsinatok hittudományi hagyatékát s ezzel szerencsésen lezárta a görög teológiai gondolkodásnak évszázados fejlődését. A IJryyr] yvwcrewç című dogmatikai főművének harmadik és legfontosabb részét, mely az igaz hit rendszerét adja, méltán nevezhetjük a keleti teológiai fejlődés összefoglalójának. Tudományának tisztasága, encicklopédikus jellege és az előadás rendszerességére való törekvés miatt Damascenus úgyszólván az első keleti atya, akivel a szkolasztikát előkészítő hittudomány megismerkedett. Különösen ez utóbbi tulajdonságánál fogva nyilvánvaló hatással volt Petrus Lombar- dusra, a szkolasztika legismertebb alapvetőjére, akinek Sententiarum Libri című műve a teológiai oktatás vezérfonala lett. Ami azonban minket magyarokat ebben a vonatkozásban legjobban érdekel, az kétségkívül az a meglepő tudományos megállapítás, hogy a Magister Sententiarum Damascenus művét idézve egy XII-ik századi magyarországi fordítást is használt ! Szent János főművének harmadik szakasza (De Orthodoxa Fide) legalább részben eddig még fel nem derített módon a pásztói cisztercita kolostorba is eljutott. A XII. század harmincas éveiben Cerbanus szerzetes, bizonyára valamelyik magyarországi görög kolostor tagja a De Orthodoxa Fide III. könyvének első nyolc fejezetét, melyek az Ige megtestesüléséről (De Incarnatione Verbi) szólnak, a pásztói kódex alapján latinra fordította és művét Dávid pannonhalmi apátnak (1131—50.) ajánlotta. A fordítás általában arról tanúskodik, hogy Cerbanus kitűnően ismerte a görög és a latin nyelvet, azonfelül figyelemreméltó tájékozottsága volt a keleti teológiában. A fordítás hamarosan elterjedt a magyar kolostorokban, sőt a szomszéd osztrák egyházak is átvették. Arno és Gerhoh reicherspergi prépostok 1175 előtt szerkesztett műveikben már felhasználták. A magyarországi fordítás tíz-tizenöt évvel megelőzte Burgundio közismert fordítását, amely a század közepén III. Eugén pápa parancsára készült el. Cerbanus munkájának különféle másolatai már a század közepén a nyugati egyházi tudományosság központjába, a párisi egyetemre is eljutottak. Vájjon kik voltak a közvetítők? Vajmi nehéz megállapítani. Tudjuk azonban, hogy abban az időben már számos magyar tanuló fordult meg Párisban, ahonnan szigorú egyházias szellemet és kitűnő képzettséget hoztak haza. Lukács, aki később esztergomi érsek lett, egy angol feljegyzés szerint erényes életével, különösen a szegény diákok megsegítésével éppen úgy, mint szorgalmával és tudásával magasan kitűnt tanulótársai közül. A párisi tanulók mellett gondolhatunk a már említett Gerhoh közvetítésére is, akiről tudjuk, hogy széleskörű összeköttetést tartott fenn pápákkal, kardinálisokkal, kolostorokkal és korának legismertebb hittudosaival. így tehát valószínű, hogy Cerbanus fordítása ezen utak valamelyikén érkezett Párisba, ahol Petrus Lombardus híres munkájában értékesítette. Mivel a Sententiák könyve ismé-
