Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
258 MÓRA MIHÁLY akarva el kell fogadnia a másik létét és jogi berendezkedésénél azt figyelembe kell venni.1 A helyes világi jogi álláspont szerint1 2 sem az állam, sem az Egyház nem tekinthet el büntetlenül annak felismerésétől, hogy a másik önálló hatalom, amely életerejét nem a másiktól, hanem saját forrásaiból nyeri. Ha azonban azt mondjuk, hogy főleg a két meggondolás — az államnak az egyházakra vonatkozó értékelése és az Egyház különálló jogrendjét elismerő vagy el nem ismerő tevékenysége — irányítja az egyházpolitikai berendezést, ezzel még nem zártuk ki a többi jogi és politikai hatóerők szerepét. Az utolsó két évszázad kísérletei is arról győzhették meg az államot, hogy az embereket, akiknek összessége az államalkotó népességet teszi ki, nem lehet vallásilag közömbös állampolgárokra és vallásilag mélyenérző egyháztagokra szétszakítani, hogy az állam, amely nem minden polgára számára tudja pótolni a lelkiismeretet, az eget, a legfőbb bírót és a legfőbb jót, a vallás területén nem tud úgy tevékenykedni, mint a politikáin és az egyházakat nem tekintheti úgy, mint az egyik igazgatási ágába beletagozott közületét.3 De az is nyilvánvaló, hogy az Egyház az állam számára nem elhanyagolható mennyiség, az állam szempontjából már saját jólfelfogott érdekében sem lehet közömbös a tekintélyi gondolatot ápoló Egyház szociális segítsége,4 aminthogy az állam alapjai közül az Egyház az etikailag első és a legfontosabb, amelyet nem tud pótolni «noch so fein erdachte politische Form»5 sem, többek között azért sem, mert nem rendelkezik az emberek belső világát megfogó és átható olyan erővel, amely, mint ismeretes, az Egyház sajátja. Az abszolút javakat szem előtt tartó Egyház tudvalevőleg sohasem elégedett meg azzal, hogy csak a cselekvéssel, az ember külső világával törődjék, hanem egyforma értéket tulajdonított az ember belső és külső világának, organizációja segítségével az emberi lélek 1 Meszlényi Zoltán : A kánonjogi tanulmányok fontossága, Szent István Akadémia történelmi, jog- és államtudományi osztályának felolvasásai. Pécs, 1930, 17. 2 Hussarekv. Max : Grundriss des Staatskirchenrechts2 Leipzig, 1908, 2. 3 Lampert: Kirche und Staat, I. 3, 4. Meszlényi, 17. A francia szeparáció három évtizedének változatos és fokozatosan enyhülő irányzatára V. ö. Gabriel Le Bras: Trent ans de séparation, Chiesa e stato, IL, Milano 1939, 425—464. 4 Biavaschi Giovanni B. : Il problema dell’autorità civile nel diritto pubblico vigente, Udine, 1910, 85.; Cathrein V.: Die Aufgaben der Staatsgewalt, Freiburg i. Br. 1882, 80. sköv. : A természetjog egyedül illetékes magyarázójának, az egyházi tanító hivatalnak a szociális életre vonatkozó tevékenységére v. ö. Notter: A természetjog 49, sköv. és : A munkások jogai, «Kolping» 1904. 1 sköv. Hogy pedig a természetjogi igazságosság a gazdaságpolitikai és a társadalmi kérdés elnevezése alatt egybefoglalt kérdéstömegnek a főmozgatója, v. ö. Notter: A socialis igazságosság, Társulati Értesítő, 1898. 7. sz. és: A természetjog, 15. 5 Lampert, I. 40.
