Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
NÉHÁNY EGYHÁZI ADÓJOGI KÉRDÉS 253 A bírói és a közigazgatási hatáskör elválasztása kérdésében tehát nem kizárólagosan az igény közjogi vagy magánjogi mivolta dönt, így tehát, legalábbis a joggyakorlat számára és a bírói és a közigazgatási végrehajtás szempontjából más, könnyebben konkretizálható megkülönböztető jegyet kell keresni. Az elválasztást szerintünk talán inkább azon az alapon lehetne elvileg megvonni, hogy a bírói végrehajtás a bírói határozatok végrehajtását jelenti, míg a közigazgatási végrehajtás a közigazgatási hatóság és sajátos helyzeténél fogva a Közigazgatási Bíróság határozatának és intézkedésének megvalósítását. Ez az elválasztás kevesebb hibaforrást és kivételt tartalmaz, ám tudnunk kell, hogy ezzel még nem küszöböltük ki azokat az eseteket, amelyekben e szabályt a külön törvény vagy törvényes intézkedés áttörheti és át is töri. Ezt az álláspontot foglalja el a magyar bírói gyakorlat is : a határozat végrehajtására, ellenkező tételes jogszabály hiányában a végrehajtás tárgyául szolgáló határozat hozatalára hatáskörrel bíró hatóság van hivatva ; kifejezett ellenkező tételes rendelkezés hiányában bírói hatóság határozatát bíróság, közigazgatási hatóság határozatát közigazgatási hatóság hajtja végre.1 Ez lényegében más szóval a végrehajtás és a végrehajtás alapjául szolgáló határozat (rendelkezés) eljárási egységének elvét jelenti. Ugyanígy: végrehajtási hatáskör hiányában közigazgatási hatóság határozatát közigazgatási hatóság, bírói hatóság határozatát bíróság hajtja végre.2 Meg kell jegyeznünk, hogy az irodalomban nem hiányzik hang, amely szerint abban az esetben, ha a közigazgatási mányos Akadémia II. osztálya rendeletéből, V. köt. 2. sz. Budapest, 1937.) című újszerű megállapításokat tartalmazó értékes dolgozatát, amelynek az egyházi jogra vonatkozó részéhez (40. lap) a kánonisták eddig még nem szóltak hozzá. Ezúttal be kell érnünk a kiemeléssel, minthogy munkájának ismertetése dolgozatunk tárgyától túlmessze vezetne. — L. még Ereky István : A tárgyi jog dualizmusa, Emlékkönyv Kolosváry Bálint dr. jogtanári működésének negyvenedik évfordulójára Budapest 1939, 141—176 (különösen 173. s köv.) közjogfogalmát, amely az államon belül az egyházak közjogi jelentőségét helyesen hangsúlyozza ; a kánonjog minősítése feladata körén kívül esett. A római jognak ma is sokat idézett megkülönböztetésére (Publicum ius est quod ad statum rei Romanae spectat, privatum, quod ad singulorum utilitatem : sunt enim quaedam publice utilia, quaedam privatim, 1. 1 D 1, 1. § 2; az első röviden a népérdekű, a második a magánérdekú jog; közhasznú-magánhasznú életviszonyok) vonatkozóan tudnunk kell, hogy az a jog alanyát nézi és nem a tárgyát. Ma a közjog a közhatalom szervezetére és gyakorlására vonatkozó jogot (alkotmányjog, közigazgatási jog, büntetőjog, perjog) jelenti, a magánjog a nem közhatalmi életviszonyok jogrendje. Minderre nézve v. ö. Notier Antal : Római jog I. Budapest, 1935, 20. 1 1923. Hb. 66. 1924 jún. 21, Fabinyi, I. 317. 2 1929. Hb. 41. 1930 márc. 31. Azonos: 1927. Hb. 21. Hatásköri jogszabályok XII. 88. A párbérügyek végrehajtási bifurkációjára v. ö. Visky Károly: Hatáskör párbérügyekben, Magyar Jogi Szemle, 1940, (XXI.), 209.
