Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
248 MÓRA MIHÁLY dés merül fel, hogy jogrendszerünkben teljesen hiányzik-e a szabályozás, vagy pedig a bírói végrehajtást rendező törvényen és az ezt kiegészítő törvényeken kívül másutt azért találhatunk megfelelő szabályt. Az a felfogás, amely az egyházi adók lefoglalhatását vallja, csak az ú. n. bírói végrehajtást tartja szem előtt, számára egyedül a Vt. az irányadó. A bírói végrehajtási eljárás pedig valóban nem sok kiindulópontot ad. Szóba jöhetne ugyan a Vt. 64. §-a, amely a jótékonysági és alamizsnapénzekre állapítja meg a végrehajtás alóli mentességet. Az egyházi adót azonban, mint fentebb érintettük, helyesen nem lehet a Vt. 64. § alá vonni, mert az egyházi adó a mi rendszerünkben se nem jótékonysági, se nem alamizsnapénz, sőt az belső ellentmondás nélkül nem is lehet. Ez a fenti felfogás, minthogy a végrehajtás alól mentes dolgok között az egyházi adót nem találja, az unius positio est alterius exclusio téves alkalmazásával, nyilván argumentum a contrario következtetéssel jut el arra a megállapításra, hogy nincs oly törvényes rendelkezés, amely az egyházi adó lefoglalhatóságát eltiltaná. Nem hiába szokták hangsúlyozni, hogy az argumentum a contrario következtetés csak igen gondos kritika mellett alkalmazható.1 Mindazok, akik a jog alkalmazásával foglalkoztak, tudják, hogy csak a legnagyobb óvatosság mellett mondhatjuk ki : nincs törvényi rendelkezés erre vagy arra a kérdésre. Ha tekintetünket nem a jogrendszer egészére, hanem csak annak egy részére irányítjuk, ez hamar eredményezhet téves következtetést, amint erre az adott eset is példa. Ha ama kategorikus, rövidsége mellett is súlyos kijelentést kívánjuk leszögezni, hogy valamely kérdésre vonatkozólag nincs törvényes intézkedés, szorgosan és tüzetesen át kell tekintenünk a jogrendszer távolabbi vidékeit is, mert különben hamar eljutunk a könnyelmű szentenciához. Másfelől azt is meg kell gondolni, hogy a végrehajtási törvény hallgatása, a kifejezett törvényi rendelkezés hiánya, kétféle irányban is nyitva hagyhatja a kaput : magyarázhatjuk úgy, hogy tudatosan ki kívánta zárni az egyházi adót a lefoglalhatatlanság zárt köréből, de viszont a Vt. foglalási tilalma hiányából sem következik szükségszerűen az, hogy az egyházi adókövetelés lefoglalható. Felmerülhetne még a következő feltevés is. Az előbbi megoldás ellen szólhatna az a körülmény is, hogy a Vt. és a novellája meghozatalakor a magyarországi egyházi adórendszer nem jutott még el a fejlődés ama fokára, mint különösen a háború után, ami egyik magyarázatát adhatja annak, miért nem szól a foglalás alóli mentesség körében az egyházi adóról ; a törvényhozó kifejezett mellőzési akaratára inkább lehetne következtetni, ha aljból az időből való lenne a Vt. és a novella taxációja, amikor az egyház- községi adózás kifejlődött, fennmaradván természetesen még mindig 1 Lak József : Az argumentum a contrario elemzése. Magyar Jogi Szemle 1940. 8.
