Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Artner Edgár: Origenes és Plotinos
216 ARTNER EDGÁR fel «plotinizmus» értelemben, hanem már a Plotinost megelőző «szellemi mozgalom» is fogalmi körébevonandó.1 Azonban Dufourcq még tovább is megy és miután cáfolta azt a felfogást, amelyet Picavet képviselt, mintha t. i. az újplatonizmus a kereszténységtől függetlenül alakult volna ki, egyenesen kimondja, hogy Origenes befolyása Plotinosra kimutatható. Plotinosnak volt ideje nemcsak olvasni Origenes munkáit, hanem tanúja volt annak a legszélesebb körökre, keresztényekre és pogányokra egyképpen gyakorolt hatásának is, és felfogásán nem egyszer meg is látszik, hogy sokat elmélkedett a nagy keresztény tudós állásfoglalásain saját nézetének kialakítása előtt. Így azután egyes esetekben kisebb-nagyobb eltérések leszámításával párhuzamba került kettőjük elgondolása, máshol viszont Plotinos észrevehetően ellenemond Origenes véleményének. Ott főleg, ahol ez a hellenizmustól külön utakra tér. Az egyetemes szellemtörténet, de főleg a keresztény dogmatörténet szempontjából talán eddig nem is eléggé méltatott fontossága van ennek a tünetnek. Tanúi voltunk az eddigiekben annak a folyamatnak, amelyben a hellenista szellem a legkülönfélébb oldalakról jövő hatásoktól hajtva mindjobban közeledett «a harmadik nem»-hez,2 a kereszténység monotheizmusához és erkölcsi nemességéhez. Amíg ez a közeledés inkább gyakorlati téren mozgott, egyik fél sem mérlegelte a másik irányában tett engedményeket. Az apologéták iparkodtak a hitet összhangba hozni a görög bölcselettel, a pogányok viszont mindinkább likvidálták a polytheizmust és tisztogatták — amennyire bírták — a leromlott erkölcsöket (legalább elvben). A gnózisban azután már szinte buer à l’influence d’Ammonius Saccas (mint ahogyan Zeller teszi), mais en partie à l’influence de Philon, et surtout au mouvement d’idées qui emportait alors beaucoup d’esprits.» Az előbbi idézet aligha egyeztethető össze az imént említett s Porphyriosznak bizonyára téves adatán (Porphyrios elég késői tanú Origenes és Plotinos viszonyát illetőleg ; ezt a körülményt máshol Lebre- ton is kiemeli : i. m. 254. o. 1. j.) alapuló nézettel, mintha a Plotinos tanulótársai közt szereplő Origenes és a keresztény Origenes egyazon személy lett volna. Porphyrios mindenesetre összekeverte róluk szóló tudósításait. — Ha Lebreton nem adja előbb az egész újplatonizmus történetét, hogy azután térjen vissza Alexandriai Kelemenhez és Origeneshez, akkor sokkal kézenfekvőbb módon tűnnék ki, hogy melyik részen van az elsőség és még csak kísértésbe sem esnék senki, hogy Origenesnél újplatonikus befolyásról beszéljen. Pedig már Dufourcq határozottan felhívta erre a figyelmet és kifogásolta, hogy a bölcselettörténészek nem veszik itt az időrendet figyelembe. Szerinte a plotinizmus már válasz akart lenni az origenizmusra. «Il suffit cependant de les analyser et de les dater pour apercevoir leurs rapports.» (I. m. IV. 207 o. 1. j.) 1 Ily értelemben nevezi pl. Altaner már Ammonios Sakkast is «híres újplatonikus»-nak. (Patrologie, Freiburg im Br. 1938. 119.) Jellemző, hogy az előbbi kiadásban (Rauschen-Altaner, u. o. 1931, 121.) még megfelelőbb megállapítás olvasható : «egyike az újplatonikus iskola megalapítóinak». Mások — mint láttuk — ezeket «középplatonikusoknak» is szokták nevezni. 2 Tertullianus : Ad nationes I. 8. : «Plane tertium genus dicimur.»
