Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
202 IBRÁNYI FERENC abból a célból,1 hogy Istennek tiszta, fényeskedő, hozzá méltó gyermekei legyenek. Az efezusiakhoz intézett levélben írja : legyetek tehát az Isten követői, mintázói, mint szeretett, kedvelt gyermekek, akikben az Atya örömét leli és kedvét találja, («yívecr&e ovv /LU/irjTal xov $eov, cos' Téxva áycmrjrá»).1 2 Azonban annak, hogy valaki vállalhassa az Isten tökéletességéhez való hasonlóválevés félelmes arányú erkölcsi feladatát, legelső feltétele, hogy megismerje, milyen szent az Isten. Ezzel szemben a testi világ jelenségeihez, mint sajátos tárgyhoz hozzákötött emberi értelem számára itt a földi életben lehetetlen, hogy megismerje az Istent úgy, ahogy önmagában van. A teremtett világból nyert fogalmakkal és a teremtett világ megokolásának szükségessége útján jut el az ember úgy-ahogy, roppant erőfeszítések árán az Isten analógiás ismeretére. Magát az Istent azonban önmagában nem ismerheti meg. Ezt hangsúlyozza Szent Pál is Timoteushoz írt első levelében. Istenről mondja, hogy «a boldog s egyetlen hatalmasság, a királyok Királya és az urak Ura, ki egyedül bírja a halhatatlanságot, ki megközelíthetetlen világosságban lakozik, kit senki ember nem látott és nem is láthat.»3 Hasonlóan ír Szent János is első levelében : «Istent soha senki sem látta.»4 Az Istent teljesen, kimerítően és maradék nélkül senki más nem ismeri, csak az örök Ige, akibe az Atya belemondta egész önmagát, mindazt, amit az Istenségen belül elgondolni és mondani tud : «Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez volt kezdetben az Istennél... És az Ige testté lön, és miköztünk lakozék ; és látók az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, ki tele volt malaszttal és igazsággal.»8 Majd ezekkel a szavakkal fejezi be Szent János evangéliumának prológusát: «Istent soha senki nem látta ; az egyszülött Fiú, ki az Atya kebelén vagyon, ő jelenté ki.»6 Tehát bár az Istent soha senki nem látta és önmagában nem is ismerheti meg, az Isten maga megismertette önmagát az emberrel azáltal, hogy az Atya természet szerinti Fia valóságos emberré lett. Ez az ember, aki egyúttal az Isten egyszülött Fia, elmondta az Isten titkát, kijelentette, hogy milyen az Isten, ő pedig tökéletesen ismeri az Istent, hiszen ő az örök Ige. Az Isten Fia tökéletesen hasonló az Atyához, ezért hogyha valaki őt nézi, az Istent nézi ; ha őt megismeri, magát az Atyát is megismeri. Szent János apostol ezt magától az Úr Krisztustól tanulta. «Ha engem ismertetek volna, mondja az Üdvözítő tanítványainak, Atyámat is ismernétek ; de mostantól fogva ismeritek őt és láttátok őt.» Fülöp apostol nem értette meg Krisztus szavait és mindjárt az Úrhoz fordul : «Uram ! mutasd meg nekünk az Atyát és elég nekünk.» Jézus pedig így felel neki : «Annyi 1 alva)) célhatározó kötőszó. 2 Ef. 5, 1. 3 Tim. I, 6, 15—16. 4 Ján. I, 4, 12. 3 Ján. 1, 1—2, 14. 6 Ján. 1, 18.
