Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
174 SZABÓ VENDEL nos közös áldozatnak mindenkori kultuszjellege nem vitás, a munkaszüneteltetés pedig nem mindig bir kultuszjelleggel, hanem csak az arra illetékes tényező pozitív elhatározása folytán, egy meghatározott nap, az ú. n. ünnep megszentelésének cerimoniális előírásait elsősorban a quies Dominica irányítja és teszi legtöbbször lehetőkké. Az újszövetségi kultuszdolgok és előírások helyes nézőszögből tekintve azonban bizonyos értelemben folytatásai az ószövetségieknek, alkalmazhatók tehát rájuk a sabbat-törvény dogmatikai, sőt szociális nagy elgondolásai, amint ezt a gondolatot a Catechismus Romanus is kifejti. — Pars III., cap. IV. n. 21, 25, 26—28. — A szombat értelmét és célját átveszi és örökli a vasárnap ; a zsidó nép saját közreműködése nélkül — quies — egyedül Isten erejével — in brachio extento — szabadul egyiptomi fogságából, épen igy vezeti Krisztus az ő feltámadásának győzelmes zászlaja alatt a népeket a bűn fogságából az örök vasárnapi pihenő felé. Az ünnepi munkaszünet az emberi tevékenység szüneteltetésével végeredményben tehát az isteni segítségre való teljes ráhagyottságunkat jelképezi. Legyen azonfelül legalább közben-közben ráérő időnk az isteni dolgok fontolgatására. Innen az ünnep nagy jelentősége. Arra a kérdésre, hogy a keresztény nép számára mit jelent a «spirituale sabbatum» vagyis az ünnepnapok megülése, a Catechismus Romanus így felel : «Spirituale autem sabbatum in sancta quadam et mystica quiete consistit, nimirum, quum vetus homo, Christo consepultus, ad vitam renovatur, atque in iis actionibus quae Christianae pietati conveniunt, studiose se exercet«. — Pars II., cap. IV. n. 15. — A munkaszünet negatív jellegű kötelezettségei mellett tehát nem hanyagolhatok el a vallási cselekmények pozitív gyakorlatai sem, amelyek között első helyen van a szentmisehallgatás. Amint a fentiekben, a szentmisehallgatás kérdésében is csak néhány szempontot és gondolatot akarunk megemlíteni. Inkább azokat, amelyek jobban elkerülik a lelkipásztorok és a hívek figyelmét. A praxis, a kötelezettségek és a mentesítő körülmények kimerítő tárgyalását, nemkülönben a dogmatikai alapok kifejtését megtalálhatjuk a dogmatikákban és morális tankönyvekben. — V. ö. Palmieri, II. n. 771—814. Az ünnepnapi szentmisehallgatás módjának és körülményeinek ismeretét feltételezvén, forduljunk inkább a negativ szempontok felé, mert az árnyékból jobban szemügyre vehetjük a napos oldalt. A százféle eset, kivétel és mentesítés labirintusának végigtapogatása helyett álljon norma gyanánt előttünk Palmieri által röviden emígyen összefoglalt szabály : «Generale principium, tunc excusari ab audienda missa quempiam, quando tale timet incommodum, propter quod omitteret vel omitti prudenter solent alia negotia alicuius momenti«. — II. n. 803. — Példának ugyanott felemlíti, hogyha valaki egészségét féltvén nem megy el látogatóba, vagy egyetmást bevásárolni, avagy más ügyes-bajos dolgát elvégezni stb., az ilyen ember hasonló egészségi ok miatt fel van mentve az ünnepi — vasárnapi — szentmisehallgatástól is. «Ratio est, quia non censetur Ecclesia speciale incommodum voluisse suo hoc praecepto imponere.» Sőt : «in dubiis benignius agendum». Azt hisszük, hogy a téli időjárás viszontagságai,
