Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
A HITÉLET GYAKORLATI KÉRDÉSEI KÖRÉBŐL 165 rejti magában. E sorok megírására a legközelebbi indítást két dolog adta meg, amelyek tárgyunkat érintik és alkalmat nyújtanak több velük összefüggő elvi kérdés tisztázására. Az egyik az ú. n. aranyvasárnap bevezetésének államilag engedélyezett, sőt előmozdított és a közéletbe átvett ténye, ami a vasárnapi munkaszünet és a szentmisehallgatás kérdésében nyugtalanítja a katolikus kötelességeiket lelkiismeretesen teljesíteni akaró híveket. A másik a közelmúltban történt esemény, ami a keresztény sajtó részéről nem nyert kellő megmozdulást. A napilapok híradása szerint ugyanis a büntetőtörvényszék egyik tanácsa 1940 február 18-án, vasárnap hirdetett ítéletet egy nagy feltűnést keltő árdrágítási perben. Nagyon gondolkodóba ejtette az embert, hogy miért kellett ezt a közfeltűnést keltő pert még nagyobb feltűnéssel épen vasárnap befejezni. A keresztény közvélemény tehát joggal elvárhatta volna a vasárnapi ítélethirdetés szükségességének megfelelő bizonyítékokkal és indokolással való alátámasztását. Hivatalos nyilatkozat azonban nem történt, csupán a «Hétfő Reggeh meg nem cáfolt és nem rektifikált híradása adott felvilágosítást, hogy miért történt mindez vasárnap : «A tanácsban helyet foglaló szakbíró N. N. ugyanis hétfőn esküszik ... és a fiatal pár nászúira indul. Ezért kellett már vasárnap befejezni a főtárgyalásh. — H. R. 1940 február 19. 4. oldal. — A hírlapi közlés helyességét feltételezve fogunk a történtekre alább felelni. * * * 1. A praktikus hitélet gyakran felmerülő kérdése az ünnepnapok megszentelésének az élet adott körülményei szerint való megtartása, valamint a velejáró kötelezettségek mibenlétének és súlyosságának latolgatása. A téma keretében adott kérdések és megoldások sok esetben a lelkiismeretre veszedelmes bizonytalanság és tanácstalanság szintjén mozoghatnak, ha nem vagyunk tisztában a zsinórmértékkel, amely szerint a gyakorlati esetek az Egyház álláspontjának megfelelően megítélendők. A könnyelműség és az obligó-kérdés túlzásai egyaránt megtermik a maguk rossz gyümölcseit. Az első a katolikus hitélet egyik legszebb virágát, a vallás által megkívánt külső istentisztelet szükségességének tudatát homá- lyosítja el ; a másik pedig a tudatlanságból sarjadzó rosszhiszeműség nyomán indokolatlan bűntudatot termel ki a lelkekben, amit az igazság tudásának birtokában el lehetett volna kerülni. Az ünnepnapok megszenteléséről szóló igehirdetés sokszor és sok tekintetben nem fedi a moralisták és rajtuk keresztül az Egyház álláspontját. Gyakori eset, hogy a dogmatikai, morális és egyházjogi elvek harmonikus figyelembevétele nélkül egyéni pietisztikus elgondolásokkal akarják megalapozni és magyarázni a törvényt, amiáltal vétkeznek híveikkel szemben per defectum, mert elhallgatják, vagy legalább is nem világítják meg eléggé az okokat és a körülményeket, amelyek adott esetben az egyébként szigorú parancs bűn-szankciója alól mentesítik a híveket. Saját védelmünkre hangoztatjuk a laxizmus vádja ellen, hogy az
