Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
kezdet óta Istennek hitte és neki isteni tisztelettel, imádással hódolt. Azonban a kettős forrás elmélet csak be nem bizonyított föltevéseken nyugszik, és a formatörténeti iskolának teljesen önkényes és szubjektív állításai, amelyek az apostoli tekintélyt az ó'segyházban letagadják és helyette mindenütt a zsidókeresztény és a pogány-keresztény «kommunitások» teremtó' munkájáról beszélnek, a kereszténység eredetét tudományosan kielégítő módon egyáltalán nem tudják megmagyarázni. A formatörténeti módszerrel a racionalizmus eljutott arra a mélypontra, ahol már csak két út között lehet választani : vagy beismerni, hogy a kereszténység eredete reánk nézve soha meg nem fejthető rejtély marad, vagy pedig visszatérni az elfogulatlan tudományos kutatáshoz, és komoly történeti módszerrel oldani meg a kereszténység eredetének történelmi kérdését. Ez az utóbbi út a kutatót szükségszerűen a kereszténység természetfölötti eredetének elismerésére és a katolikus állásponthoz vezeti. A katolikus tudománynak csak dicsőségére szolgál, hogy ezt az egyedül helyes utat sohasem hagyta el. Pataky ArnoldA Keleti Szentháromságtan és a görög- filozófia. (Manuale Theologiae Dogmaticae, auctoribus A. Stolz O. S. B. et H. Keller O. S. B. fasciculus II. De sanctissima Trinitate, auctore Anselmo Stolz. Freiburg, Herder. 1939. 141 I.) Szokatlan dolog, hogy egy dogmatikai tankönyvnek egy fasciculus-át külön ismertetik, kiragadva ezt az egész mű organikus egységéből, és még szokatlanabb dolog, ha ezt nem teológus teszi, hanem fiiozófiatörténész és filológus ; a jelen esetben azonban indokolttá teszi ezt az eljárást az a körülmény, hogy az ismertetendő könyv tényleg monográfiaszerűen, új módszer és új szempontok szerint tárgyalja a Szentháromságtant úgy, hogy a könyv bizonyos szempontból kiesik a dogmatikai tankönyv keretéből, melybe — legalább külsőleg — beletartozik és (ami még fontosabb) ez az új módszer éppen abban áll, hogy a Szentháromságtanban a Kelet és a Nyugat között felmerült eltéréseket és ellentéteket történelmi, főleg filozófiatörténelmi megfontolásokkal akarja megmagyarázni, érthetőkké tenni és ezzel ezeket egyúttal — legalább bizonyos fokig — kiküszöbölni és eltüntetni. így tehát a filozófiatörténésznek is hozzá kell szólnia a könyvhöz. A szerző — a kérdés előző feldolgozásai közül főleg Th. de Régnon «Etudes de Théologie positive sur la Sainte Trinité» című munkájára támaszkodva — abból a megállapításból indul ki, hogy az az alapvető különbség, mely a Szentháromságtan teológiai feldolgozásában a Kelet és a Nyugat között fennáll, arra vezetendő vissza, hogy másban látják a teológiai feladatot : A Nyugat, kiindulva a racionálisan megalapozott, metafizikai Istenfogalomból, előbb az Isteni Természet egységét veszi tekintetbe és azt igyekszik magyarázni, hogy az egy Istenben hogygn lehet három személy ; a gondolatmotivu- mokat, melyeket felhasznál, a filozófiailag «adott» Istenfogalomból veszi, az 11 A KELETI SZENTHÁROMSÁOTAN ÉS A GÖRÖG FILOZÓFIA 16 1 Theologia.