Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
NÉHÁNY EGYHÁZI ADÓJOGI KÉRDÉS 153 tásra feljogosítás, illetve ügygondnok kirendelése (Vt. 124. §.), továbbá a lefoglalt követelésnek ingó módjára eladása, vagy más módon való értékesítése között. (Vt. 129. §.) Ha ugyanis a lefoglalt követelés pénzbeli és a végrehajtatón kívül e követelésre másnak zálogjoga nincs, a végrehajtató a foganatosításra illetékes bíróságnál kérheti, hogy eme követelés végrehajtásilag reá ruháztassék. Ha pedig a lefoglalt követelés az előző §. szerint át nem ruházható, valamint akkor is, ha a végrehajtató a lefoglalt követelés átruházását nem kívánja, a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróságnál kérheti, hogy a lefoglalt követelésnek behajtására feljogosíttassék, avagy pedig e végből ügygondnok rendeltessék. Ha a követelésre másnak is van zálogjoga, vagy a lefoglalt követelés a végrehajtató követelését és járulékait meghaladja, hacsak a felek közt más megállapodás nem jött létre, a behajtásra ügygondnok rendelendő ; ellenkező esetben a behajtással a végrehajtató bízandó meg. (124. §. I—II. bek.) A megbízott végrehajtató, vagy a kirendelt ügygondnok a követelés behajtása iránt saját felperessége alatt van jogosítva a pert megindítani, a per megindításáról azonban a végrehajtást szenvedőt, ha lakhelyét ismerik, lakhelyére intézendő ajánlott levélben értesíteni köteles. (124. §. V. bek.) Az értékpapírok (váltó, csekk stb.) foglalására vonatkozó rendelkezésektől (Vt. 80—81. §.) eltekinthetünk, ellenben meg kell emlékeznünk a közpénztárból felvehető követelések kétféle foglalási módjáról. Ez történhetik ugyanis vagy ügy, hogy a bírói kiküldött a követeléseket ingók módjára összeírja és letiltó rendelvényt bocsát ki a végrehajtást szenvedő adósához, a közpénztárhoz és az utóbbi felett álló utalványozási joggal rendelkező hatósághoz (Vt. 83. §.) vagy pedig úgy, hogy a Vt. 84. §-ában szabályozott feltételek esetén a bíróság a bírói kiküldött mellőzésével végzéssel értesíti a foglalásról a pénztárt és ennek felettes utalványozó hatóságát (bírói meghagyás útjáni foglalás) ; mindkét esetben figyelembe jön a Vhnov 18. §-a, amely szerint abban az esetben, ha a számfejtést nem a pénztár, hanem az utalványozó hatóság mellé rendelt számvevőség teljesíti, a foglalásról a pénztárt, az afelett álló hatóságot és az utóbbi mellé rendelt számvevőséget kell értesíteni. A bírói gyakorlat szerint e rendelkezések alkalmazása szempontjából közpénztárnak csak azt a pénztárt lehet tekinteni, amelyet közhivatalnok vezet és amely fölött utalványozásra jogosított hatóság áll (az állami, törvényhatósági és községi pénztárak és az ezek által fenntartott vállalatok pénztárai).1 A magyar bírói gyakorlat áttekintése. 9. Ami az egyházközségi adók lefoglalhatóságának kérdését illeti, a vonatkozó bírói határozatok két csoportba oszthatók ; ezeket időrendben tekintjük át. Egyszerűsítve a kérdést, a következőkben arról 1 Borsodi, 113.
