Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Artner Edgár: Még egy-két szó Nagy Konstantin kereszténységéről
MÉG EGY-KÉT SZÓ NAGY KONST ANTINUS KERESZTÉNYSÉGÉRŐL 133 mindenkorra beszédes tanúja marad a karácsony ünnepe, amely ugyanebben a korban vált teoretikus számítgatásokból eleven valósággá ; nem utolsó sorban éppen azért, hogy a «Sol invictus»-nak, közelebbről Mithras-nak decemberi napfordulati ünnepségeit keresztény szellemű ünnepel : az igaz világosság Napjának, Krisztusnak születésnapjával ellensúlyozza.1 Jellemző azután, hogy Nagy Konstantinus pogány napkultuszára inkább csak pogány, újplatonikus részről történik hivatkozás. Ilyennek kell tekintenünk a Piganiol és Ivánka által idézett rhétornak dicsőítőbeszédét is a császár galliai látomásáról az Apollo-templomban. Ha a racionalisták ennek oly nagy jelentőséget tulajdonítanak, hogy egyszerűen ezt tekintik Konstantinus egyedüli látomásának és a keresztény források egybehangzó tanúsításait elvetik, mi még több joggal megfordíthatjuk a dolgot és azt állítjuk, hogy ez a panegyrisz célzatosan iparkodott pogány magyarázatot adni a császár víziójának. Hogy mármost Konstantinus eltűrte ezt, azt lehet politikai önfegyelmezésnek is tekinteni. Hány politikusnak kell most is némán elszenvednie a neki tulajdonított gondolatokat és cselekedeteket, de mindenesetre dőreségnek tartaná mindenki, ha valaki ezekből a dicsbeszédekből akarná az illető közéleti férfiú igazi gondolkodását megfejteni.1 2 Ezzel szemben rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy a nagy naptisztelőnek feltüntetett császár elmulasztotta azt a ténykedést, amely akkortájt minden igazi pogány főembernek úgyszólván becsületbeli kötelessége volt : nem avattatta magát Mithras-misztésszé ! Midőn 307-ben Carnuntumban a már akkor lemondott Diocletianus, mint senior augustus, Maximinianusszal, Galeriusszal és Liciniusszal ennek a szertartásnak alávetették magukat, Konstantinus nem volt jelen és későbbről sincs említés, még pogány részről sem, ilyenféle avatásáról. Ez ugyan kevés értékű «argumentum a silentio» lenne, ha nem tudnók, hogy milyen jelentősége volt Mithras tiszteletének a katonaságnál, és hogy Nagy Konstantinus kimondottan katona-császár volt ; a katona1 Minthogy a dec. 25-i dátumra már Hippolytus Dániel kommentárjában, majd kb. húsz év múlva Julius Africanus kronografiájában a III. század elején rámutattak, igen későinek tartjuk Piganiolnak a karácsony ünneplésének kezdetéről tett megállapítását. V. ö. munkánknak : Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak története, Budapest, 1923. megfelelő fejezetét és a Kát. Lexikon rövid kivonatát. 2 Egyébként nem is tudhatjuk, hogy a császár nem helyesbítette-e a pogány hízelgő szavait, hiszen — ismételjük — csak a pogány tanúság maradt ránk. Az adatoknak szinte túlzó pontossága így csak még gyanúsabbá teszi a relációt, nemhogy hitelét emelné ! — Újabban Seston W. írt erről : La vision païenne de 310 et les origines du christianisme constantinien (Annuaire de l’Inst. de philol. et d’hist. orient, et slaves 1936, 373.). A bordeauxi professzor tanulmánya a Mélanges Cumont-ban is megjelent, Bruxelles 1936, 372. (V. ö. Recherches de science relig. 1937, 462. A. d’Alès.)
