Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
126 IBRÁNYI FERENC szeretetet is meghaladó szeretetet kíván követőitől. A példakép követése szempontjából a szeretet az erkölcsi értelemben vett követés feltétele és a példakép erkölcsi tartalmát megnyitó átélés kiindulópontja. Közvetlenül a szeretet előtérbehelyezése és kihangsúlyozása után mondja : aki nem követ engem, nem méltó hozzám. A követés fizikai értelmét kizárja a szövegösszefüggés, melynek alapján az intelmek elmondása közben az Úr Krisztus arra az időre gondolt, amikor fizikailag nem lesz köztük.1 Más alkalommal még kifejezettebben erkölcsi tartalommal említi Krisztus az ő követését. Amikor tanítványainak már jelezni kezdte jövendő szenvedését, a még evilágian gondolkodó Péter félrevonta őt és szemrehányást tett neki : Isten mentsen téged, Uram, nem fog ez megtörténni. Krisztus egy új világot feltáró férfias keménységgel visszautasítja Pétert : Távozzál előlem kísértő, megbotránkoztatsz engem, mert nem az Isten dolgával gondolsz, hanem az emberekével. Közvetlenül ezután mondta Jézus tanítványainak : «Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem».1 2 Az evilági gondolkodással és érzülettel szembeállítja Krisztus az ő követését. Krisztus követése csakúgy, mint az önmegtagadás és kereszthordozás, az erkölcsi személy feladata. Máskor az Üdvözítő parancsot, normát, szabályt ad, a természeti értékeléssel szemben új értéket jelöl meg, majd pedig önmagára mutat, mint az új érték személyi megvalósítására. Versengés támadt az apostolok között, hogy ki nagyobb közülük. Krisztus rámutat arra a természeti, földi értékelésre, amely az apostolok viselkedésében megnyilvánul : a nemzetek királyai, a hatalmasok uralkodnak azokon, akik alárendeltjeik, akik kisebbek náluk és a kisebbek kegyelmeseknek hívják a nagyokat, megalázkodnak azok előtt, akik a hatalom birtokában az irigylés tárgyai. Majd a nagyobb hatalmat gyakorló magatartásának földi értékelésével szemben új magatartás értékére mutat rá és az új értékhez parancsot fűz : közietek, az én országomban ne legyen úgy : «hanem aki nagyobb közietek, legyen mint a kisebb, és aki elöljáró, mint a szolgáló». A parancs elhangzása után rámutat önmagára, mint az új érték személyi megvalósítására és ezzel burkoltan, de teljes világossággal önmagát, mint az Isten országa erkölcsi tökéletességének példaképét, mintáját mutatja be : «Mert ki nagyobb, az-e, aki asztalnál ül, vagy aki felszolgál ? nemde, aki asztalnál ül ? Mégis én úgy vagyok közietek, mint aki szolgál».3 Majdnem ugyanez a jelenet történt valamivel korábban és Jézus majdnem ugyanezt mondta, mikor Zebedeus két fiának anyja Krisztushoz járult és a 1 Máté 10, 16—19, 23, 26—27, 40. 3 Máté 16, 21—24. 3 Luk. 22, 24—27.
