Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Iványi János: Izrael, az Isten választott népe
108 IVÁNY1 JÁNOS e tudat képét az ószövetség eszmehordozóinak (tóraadás, próféták, dalköltők) különböző vonalain és a tudat keletkezésének magyarázatára teóriát állítson fel. Weiser kutatásainak a kitűzött téma szabott határt. Ő csupán csak a történelem alakító és a történeti élményből született eszméket vizsgálja az ószövetségben. Ezek között szerinte legelső helyen áll Izrael kiválasztottságtudata, mely az ószövetségi eszmevilág középpontja, kulcsa és átfogó abroncsa.1 Viszont e tudat mögött egy jelentős történeti eseménnyel kapcsolatos igen nagy élmény áll, mely a mózesi időben elemi erővel ragadta meg az ószövetségi nép lelkét.1 2 1. A kiválasztás az Isten kegyelmi ténykedése. A kiválasztás jelenti ama monumentális isteni terv megvalósításának hajnalpírját, mely az ősbűn béklyóiban vergődő emberiség megszabadítását célozza.3 4 Ennek a tervnek a szolgálatára az isteni kegyelem a világ nemzetei közül egyelőre egy népet rendel: Izrael népét. Izrael meghívása nem a népi vagy faji értékének, kiválóságainak, sem nemzeti érdemeinek elismerését és jutalmazását jelenti, hanem egyesegyedül és kizárólag az abszolút isteni akarat szabad választásából folyó kegyelmi tény.* Ha az ószövetségi kinyilatkoztatás hordozói, főleg a tóraadás5 6 és a prófétai hirdetés8 ki is emelik Jahve vonzalmát népével szemben, abban mindannyian megegyeznek, hogy a kiválasztottság meg nem érdemelt isteni kegyelem.7 Ez a kiválasztás tényében el nem vitatható az isteni kezdeményezés és a feltétlen szabad elhatározás.8 Ez a tudat oly mélyen benne gyökerezett az ószövetségi ember lelkében, hogy Jahvét egyszerűen a szövetség és a kegyelem hűséges őrzőjének (Somér habberí( wehaheszed) díszítő jelzőjével tisztelte.9 Ha mármost azt kérdezzük, miért éppen Izrael részesült a kiválasztás kiváltságában, feleletünk csak az lehet, hogy kifürkészhetetlenek az abszolút uralmú Istennek útjai. Neki senki által kétségbe nem vonható joga van arra, hogy megkönyörüljön azon, kin megkönyörül és irgalmazzon annak, kinek irgalmaz.10 1 I. m. 56. 1. 2 1. m. 55. 1. 3 Sellin: i. m. 91. 1. 4 V. ö. Sellin: i. m. 93. ; Heinisch: i. m. 141. 5 Dt. 4., 37 ; 7, 7. sk. ; 10, 15. 6 Oz. 3, 1 ; 11, 1. ; Jer. 31, 3 ; Mal. 1, 2 sk. 7 Dt. 7, 7. («Nem azért találta kedvét bennetek Jahve és választott ki titeket, mert számosabbak vagytok a többi nemzetnél, hiszen legkisebb nép vagytok valamennyi nemzetek között». . .) ; 9. 12 ; 9, 5 ; Am. 5, 25 ; 9, 7 stb. 8 Ex. 19, 4. V. ö. Sellin: i. m. 93 ; Cramer: i. m. 64 ; Bartmann: i. m. 22. sk. 8 Dt. 7, 9. 12 ; Kir. 1. 8, 23 ; Dán. 9, 4 ; Ezdr. II. 1, 5 ; 9, 32. 19 Ex 33, 19.
