Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Iványi János: Izrael, az Isten választott népe
106 IVÁNYI JÁNOS Protestáns részről két munka érdemel különös figyelmet : E. Sellin-é1 és W. Eichrodt-é.1 2 Sellin felismerte a kiválasztás ama teológiai jelentőségét, hogy vele megindul a bűnbe süllyedt emberiség megszabadításának nagyszerű folyamata. Meglátta benne az egyetemesség felé törő erővonalakat. Egészen röviden szól is róluk.3 Izraelnek a kiválasztásában rejlő feladatát azonban részleteiben nem dolgozza ki. Nem emel szót amellett, hogy a kiválasztás tényében különválasszuk a feladatot a kiváltságtól és így a ma felszínen lévő problémák megoldásában útmutatónak nem is kínál- kozhatik fel. Eichrodt a szövetség eszméjének jelentőségét nyomatékozza. Izrael népének Jahvéhoz való viszonyát szerinte a szövetség ténye fejezi ki a legjellegzetesebben.4 Az Egyiptomból való szabadítás célja és koronája egy maradandó szövetségi rend alapítása volt.5 Ezek alapján a kiválasztottság eszméjének háttérbe szorításával a szövetségi eszmét teszi bibliai teológiájának kiinduló pontjává. Ezzel nézetem szerint Eichrodtnak különben sok mindent látó szeme elsiklott a kérdés magva és veleje mellett, és így természetszerűleg a kapcsolatos problémák kibogozásában kell, hogy nála is bizonyos zökkenők és hézagok jelentkezzenek. Hogy csak egy-két meg nem fejtett kérdésre utaljak. Miért van az, hogy a prófétai hirdetés, amelyről mégis csak mindannyiunknak az a meggyőződése, hogy az ószövetségi eszmevilág fejlődésének legteherbiróbb szekere és leghatékonyabb szekérvezetője volt, a szövetség eszméjét szinte tudatosan elhanyagolja, de annál elevenebben kapcsolódik bele a nép kiválasztottság hitébe? (L. 28.1.) A próféták e magatartását lehet ugyan egyéb okokkal is valószínűsíteni. A 28. l.-on felsoroltakhoz csatolhatnók még Weiser ama találó megállapítását is, hogy a prófétákat az Istentől való megragadottságnak tudata és átérzése különösképen fogékonnyá tette a kiválasztás tényében megmutatkozó isteni ténykedéssel szemben és képesítette őket ennek bővebb megértésére és értékelésére.6 Mindamellett átgondolva a prófétai hirdetés rendkívül eleven és fontos szerepkörét az üdvösség történetének folyamatában, a dolgok mélyére fúródó tekintetnek — úgy vélem — észre kell vennie, hogy a 1 Theologie des Alten Testaments. Leipzig, 1933. 2 Theologie des Alten Testaments. 3. rész. Leipzig, 1933—1939. 3 «Das Mittel, dessen sich Gott bedient trotz der Sünde die Menschheit zu retten, ist die Erwählung eines Volkes aus dem Kreise der Völker, um in ihm sich durchzusetzen . . . um sich, dem heiligenjGotte, ein heiliges Volk zu schaffen, aus dem einmal eine neue Menschheit hervorgehen kann.» 1. m. 91. 1. 4 1. m. I. 6. 1. 5 I. m. 1. 7. 1. 6 I. m. 55. 1.
