Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Marczell Mihály: Nem és erkölcs

I

hogy szerteágazó életkutatások vagy jellemvizsgálatok a sokféle alaptényező ismertetése után sem tudnak eligazodni a metafizikai tényezők felhasználása nélkül.1 Mintha igaz lenne itt is, hogy minden út Rómába vezet. .. Sőt az az igazságok igazsága, hogy a sokfelől visszaörvénylő hullámok egy ősi mélységbe zuhatagoznak, az egyedi emberi lélekbe, amely azután mint legigazibb és önmagában megálló szellemi tényező az élet magyarázatát adja. Szent Tamás szerint a lélek a testtel és a test nélkül is tevékenykedik.1 2 Olyan megállapítás ez, amely az emberegyed életét, az emberegyed következetes jellemét és az emberegyed váratlan életváltozásait is helyesen magyarázza.

Tagadhatatlan, hogy az egyéni jellem kialakulásában és életérvényében nagy a fizikai, anatómiai, biológiai, pszichológiai, sőt pszichopatológiai elem szerepe, de a kizárólagossá silányítás az élet elmechanizálódását tükrözné ... Az élet pedig rugalmas, eleven, vitalitástól feszülő és a kötött történések felett is örvénylő, és így a lélek- lendület, az életszolgálat átértése és az étosz kereteinek hűséges, szerető tisztelete nélkül értelmetlen. A nemi differenciáltságnak jellemre és erkölcsre egyeduralmat követelő «Geschlecht und Charakter» helyett ez a metafizikai hangoltságú cím adná a teljes igazságot : Seele und Charakter. Marczell Mihály.

1 V. ö. Schütz A. : Charakterológia és aristotelesi metafizika. Bpest, 1928. — 10. 1.

2 «Animae secundum istum modum essendi, quo corpori est unita, competit modus intelligendi per conversionem ad phantasmata corporum, quae in corporeis organis sunt. Cum autem fuerit a corpore separata, competit ei modus intelligendi per conversionem ad ea, quae sunt intelligibilia simpliciter, sicut et aliis substantiis a corpore separatis.» Summa Theol. I. qu. 89. a. 1. V. Ö. De Anima, qu. unica, a. 15. —Sum. contr. gentiles. Lib. II. c. LXXIX.

104 MARCZELL MIHÁLY