Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Marczell Mihály: Nem és erkölcs
NEM ES ERKÖLCS.1 b) De ha némi megszorítással elfogadható is a tétel, hogy a nemi differencia egy, de nem egyetlen tényező a cselekvések jellegének meghatározásában, nem lehet állítani, hogy ez a kihatás determináló jellegű lenne. Az emberi cselekvés valóságos belső értékének elemzését nem lehet annyira leegyszerűsíteni, hogy a nemi jellegű indítékokra utalással kimerítjük a cselekvések indítóokát és tartalmát. Ami a nemiség gyökérzetét illeti, arról túlzott nyomatékkai hangsúlyozzák, hogy a nemiség kiélésében az egyes ember az élet teljességét birtokolja. Ez a pán- szexuális alaptétel rugalmasan teoretikus, mert —az egyetemleges jelleg fenntartásával — a nemiség magasabbrendű transzpoziciójának lehetőségétől Freudék sem idegenkednek. Szerintük azonban ennek az életfeszülésnek olyan nagy a követelődző ereje, hogy vagy abszolút érvényt keres, vagy lelki konfliktus szülőjévé lesz. Az ilyen általános jellegű állítás mellett fel kell figyelnünk arra a tagadhatatlan tényre is, amely szerint a nemi megosztódottság inkább a cselekvés intenzitását, esetleg aktív és receptív jellegét, tehát viszonylagos jegyeit érinti. Ezek pedig az emberi cselekedetnek csak esetleges személyes vonásai, de nem lényeges elemei. Vizsgáljuk meg most, hogy vájjon a nemiségnek alapvetésszerű dinamikája, továbbá a nemi megosztódottság életet színező adottsága indító vagy determináló tényező-e az emberek életében ! A nemiség testi és lelki területen érezteti hatását. Az ösztön eleven előretörése — általánosan és egyetemlegesen szólva — nyilvánvaló. Az élet tervszerű elgondolásából világosan magyarázható, hogy a rész az egész igényével lép fel. Annál is inkább, mert az életegyesülés a jövő élet szolgálatának egyenes és nélkülözhetetlen eszköze. — Ez a testi kapcsolatkeresés nem egyszerű mechanika. Nem is csak valamennyire összetett élettani jelenség, hanem érzelmi, érzéki vágyódások, felvert érzéshullámok, majd az orgazmusig fokozott biopszichés jelenségnek együttese. Részeiben meglelhető a vizuális képzet, a gondolati folyamat, az érzéshullám, az akarati beavatkozás — lett légyen az kezdeti, vagy folyamati állapotban—, majd a felsőbbrendű megvillanás, az etikum és a religiózum felcsillanása. Szerepet talál benne a puszta hedonizmus vagy a célirányos élettevékenység célképzete ... Van itt tehát képzet, gon*Az első részt lásd Theologia 1940. VII. évf. 8—16. 1. Theologia. 7
