Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
A lelki élet egész terrénumát átbeszélő, inkább lelkiolvasmányszerű könyv, mely címét tökéletesen oldja meg. Kicsi, féloldalakra osztott fejezetei — ezért tartalomjegyzéke 13 kisbetűvel nyomtatott oldal — igen alkalmasak a gondolatok elkülönítésére, de viszont azzal a hátránnyal is járnak, hogy zavarólag hatnak az olvasóra, ki folyton új címbe botlik. Minden sorból Loyolai Szent Ignác szelleme és metódusa árad. Nem hódol a miszticizmusba torkolló lelki élet-felépítésnek, ami szintén Loyolai Szent Ignácnak erősen az akaratra ható, némileg száraz, de mindig világos, abszolút korrektül dogmatikus iskolája. Nem polemizál, ami rendkívül nyugodtá teszi könyvét. Észrevétlenül a modern élet minden problémájára felel és a modern élet szemmeltartásával marad a régi lelki keretekben. Az egész feldolgozás bizonyos szerény, se irodalmilag, se a gondolatok megfogalmazásában nem pompázó írás, amiért éppen nem gyönyörködtető, élvezetes olvasmány, de viszont annál megnyugtatóbb és oktatóbb természetű. A magyar lelki irodalom ilyentermészetű eredeti munkákban éppen nem bővelkedik, amiért megírása, pláne Gálffy páter avatott tollából, nagyon hézagpótló és időszerű. A hamisítatlan krisztusi lelki élet és elmélyedés vágya az egész világon irat hasonló értékes termékeket. Örülünk, hogy a magyar ugar is gazdagodott eggyel. Tiejenthaler József. Harsányi András: A domonkosrend Magyarországon a reformáció előtt. Debrecen, Nagy Károly Grafikai Műintézete. 1938. 351 1. — Egy szerzetesrend történetének megírása a céhbeli kvalitásokon felül sok más tudást is feltételez az íróban : liturgiái, egyházjogi, mindenekelőtt pedig szorosan vett teológiai ismereteket, különösen, ha az író nem elégszik, meg a rend külső történetének vázolásával és ha a teológiai tudomány szempontjából olyan markáns vonású egyházi közületről van szó, mint amilyen éppen a domonkosrend. Az előttünk fekvő könyv szerzője református lelkész, de sietünk hozzátenni, hogy munkájához azzal a nagy komolysággal fogott, amelyet a tárgy minden lelkiismeretes íróban megkövetel. Elmélyedő stúdiummal szerezte meg magának a nélkülözhetetlen ismereteket, mégpedig olyan forrásokból és olyan fokban, hogy nézetünk szerint csak ritkán találunk munkájában komolyabb kiigazítanivalót. Ez a lelkiismeretesség, ha megfelelő történetírói készültséggel párosul, jó munkát eredményezhet. Szerzőben a készültség is megvan, természetes tehát, hogy kutatásának eredménye elismerésreméltó alkotás lett. Anyagát tíz fejezetre osztja. Az első fejezetben seregszemlét tart a domonkosrenddel foglalkozó magyar irodalom felett, sajnos, sovány eredménnyel. Beszámol azután a felhasznált forráskiadványokról és bőséges külföldi irodalomról. Ennek felhasználásával munkáját Európa szellemi térképébe illeszti. A következő fejezetben rövid, de plasztikus jellemzést kapunk a domonkosrend jelentőségéről a szerzetesség fejlődésében és a rend gyors magyarhoni elterjedéséről. A királyi családdal B. Margit személye jelentett IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 373
