Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 187 művelt nagyközönség számára összefoglalni és népszerűsíteni Szent Pál apostol tanítását és ezzel szinte az egész katolikus hitrendszert. Amiot ritkán polemizál, de minden megállapítása az igazság erejével hat. A könyv áttekinthetőségét elősegíti a nagyon bő tartalomjegyzék, mely egyúttal megadja az egyes fejezetek főgondolatainak az elemzését is, továbbá egy nyolc lapra (II. kötet, 243—250. 1.) terjedő név és tárgymutató, valamint az idézett helyek jegyzéke (II. 251—261. 1.). Amiot munkáját melegen ajánljuk minden teológusnak és mindenkinek, aki a pogányok nagy apostolát megismerni és megszeretni óhajtja. E munka nemcsak nagyszerűen összefoglalja Szent Pál tanítását, hanem azon keresztül a lelket a nagy apostol követésére és ezzel az Üdvözítő bensőségesebb szere- tetére is vezeti. Pataky Arnold. Sankt Gabrieler Studien. IV—V. Mödling, 1937. Az isteni Igéről nevezett missziósrend híres Mödling-i házának böl- cselet-theologiai intézetétől kiadott értekezések IV. sorozata a szerzetesi engedelmességi fogadalomról szól. Szigorúan tudományos jellegű vizsgálódás, a Szentírás és irodalom tudományos feldolgozása abból a célból, hogy az engedelmességi fogadalom isteni eredetűnek nevezhető-e, vagy sem. Különbséget tesz az evangéliumi tanács és a belőle fakadó fogadalom közt, mely utóbbi csak indirekte való a Megváltótól, de mégis megállapítja végső konklúzióképen : «Status religiosus immediate a Christo — i. e. non mediante alio (humano) legislatore institutus est, atque ita dici potest esse de jure divino.» Mindenesetre rendkívül érdekes és nagyjelentőségű megállapítás. Az értekezés dr. P. Albert van Gansewinkel-tő\ való. Az V. értekezés P. Leo Haberstroh-tói írt és egész könyvvé duzzadt liturgikus tanulmány a szentmise színeinek töréséről és keveréséről szól. Szintén tudományos és rendkívül értékes értekezés, mely komolyan alátámasztja a liturgikus tárgyú vallásos irodalmat. Gondosan tanulmányozza a témáját a Szentírásban, ősegyház liturgiájában, a római rítusban, majd kifejti a ritus theologiai, szimbolikus és allegorikus értelmét és jelentőségét. Tudományos vizsgálódásának konklúziója a következő : 1. A kereszténység első századaiban a törés az áldozáshoz való előkészületet jelentette. 2. A keleti rítusok, épúgy mint a római ritus, ismerik mindkét szín keverését. 3. A keverés rítusának értelme merőben szimbolikus. 4. Idővel más jelentések sorozata csatlakozott. 5. Az áldozati ostya törése egybe van kötve a keverés rítusával. Hosszú történelmi fejlődésről és a régi római liturgiának többféle rítusának kombinációiról van itt szó. Tiefenthaler József.
