Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)

Brandenstein Béla, br.: Mégegyszer az okság elvéről

EGY TUDOMÁNYOS PER TANULSÁGAI

83

1916-ban egy ősi sumér törvénygyűjtemény töredékei kerülnek napfényre; 1920-ban a tudomány közkincsévé válik egy óasszír törvénykönyv a XVI. századból, 1921-ben pedig egy hettita törvénykönyv a XIII. századból.

Ezeknek az emlékeknek megismerése kettőt eredményezett : a) megérlelte azt a gondolatot, hogy Izrael népének épúgy lehetett törvénykönyve a 2.. évezredben, mint a szomszédos népeknek, melyekkel állandó kapcsolatot tartott fenn ; a mózesi törvénykönyv létezése a 2. évezred második felében tehát nem tartozhatik a történelmi lehetetlenségek közé ;

b) alkalmat adott a jogösszehasonlitásra, a jogfejlődés vonalának megrajzolására és amaz ősi jogszabályok kihámozására, amelyeknek születési idejét nagyon is régi korba kell helyeznünk. így állapította meg újabban pl. A. Alt (Die Ursprünge des isr. Rechts. Leipzig, 1934) azt, hogy az ú. n. apodiktikus jogot még államba való tömörülése előtt alkotta meg Izrael. (L. még Schmücket, Eichrodt, Lohr, Albright, Ring stb. műveit).

Ugyanígy a wellhauseni feltevéssel ellentétben nagyon is ősi korból származtatja az archeológiái kutatás is bizonyos vallási intézmények, szokások és szertartások eredetét. (L. bővebben : W. I. Albright: The Archaeology of Palestine and the Bible. 1932.

2. Gunkel óta az irodalmi formakutatás is új eredményeket hozott az irodalomkritikában. Nagyobb eredmények várhatók a stílustanulmányozástól és az ókori stílusszabályok közelebbi meghatározásától. Annyit máris tudunk, hogy az ókori író stílusa kevésbbé függött alanyiságától és szorosabb nexusban volt tárgykörével, mint a mai kor írójáé.

3. Egészen más az újabb bibliakutatók szellemtörténeti beállítottsága is : a) Mindenekelőtt egy bizonyos csömör észlelhető azzal a kutatással szemben, mely a szent könyvek vizsgálatában csupán irodalmi szempontokat követ. A mai ember éltető eszmére éhes és a bibliakutatótól is elsősorban ilyeneket vár. Nem jellemző-e pl., hogy csaknem egy időben ketten is nekiláttak a Deuteronomium eszmetartalmának kiaknázására ? (G. v. Rad: Das Gottesvolk im Deuteronomium. 1929. és H. Breit: Die Predigt des Deuteronomisten. 1933.)

b) A kutatók jórészt kiszabadultak a mult század materialistaevolucionista történetszemléletének béklyóiból. Wellhausent irodalom- kritikai állásfoglalásában — saját bevallása szerint — a hegelianus Vatke vallástörténeti feltevései befolyásolták. Az anyagelvű vallásfejlődés eszméinek és előre megrajzolt skémáinak mindenestül ellenemondottak az etnológiaivallástörténeti iránynak módszeres megállapításai (W. Schmidt, Köppers stb.) épúgy, mint az a kép, melyet az empirikus alapon működő bibliai archeológia és vallástörténet festett Előázsia népeinek műveltségéről és vallásáról a feltárt leletek alapján.

c) Végül említést érdemel az az érdekes és értékes tapasztalat, hogy a mai történettudomány jóval nagyobb tisztelettel övezi és értékeli a hagyományt, mint ahogyan azt az evolucionista történetszemlélet tette. A hagyomány eme megbecsüléséből az eredményes bibliakutatás számára csak előny származhatik.

6*