Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Brandenstein Béla, br.: Mégegyszer az okság elvéről
78 BR. BRANDENSTEIN BÉLA dését a természeti folyamatban különben még maga Szent Tamás is felveszi. így a létezők hármas rangfokozata semmiképpen nem is megcsonkított kiadása Szent Tamás létskálájának, amely különben is a létrangokon belül nálam is teljesen érvényre jut, amint a Bölcseleti alapvetés 90—95. paragrafusaiból megállapítható. Hogy a másodrangú szellemi valóság nemcsak potenciális, hanem éppen a puszta véges létnél magasabb, időfölötti, jólmeghatározott, de nem örök aktualitása van, amellyel csupán lényegileg kapcsolódik potencialitás is, az e valóságrang részletes jellemzéséből, végig a Bölcseleti alapvetés egész metafizikai részén, világosan látható ; a «teljes tudat» természete egyúttal megmutatja azt az örökkévalóság és az idő között helyet foglaló magasabb tartamféleséget, amelyet éppen a középkori bölcselet sokat keresett, de pontosan meghatározni nem tudott. Hogy az emberiség olyan, Bárdtól állított — bár egyáltalában nem igazolható — közmeggyőződése igaz lehet, amely szerint az emberi, állati és növényi változássorokban az egymást követő tagok között szükségszerű, azaz olyan összefüggés van, amelynek hiánya vagy másléte lehetetlen, azt alaposabb végiggondolás után Bárd is aligha fogja fenntartani. Érzékelés persze akkor is lehetséges, ha a külső dolgok nem hatnak érzékeinkre : ennek igazolása éppen a tőlem állított okságelv alapján megtalálható mind a Bölcseleti alapvetés 122. paragrafusában, mind A megismerés őskérdései című munkámban. Hogy pedig a transzcendens okság egyedülvalóságának felvétele milyen következményekkel jár Szent Tamás ontológiájára, az nyilván nem érinti ez okság igazságproblémáját. Hogy mi az, ami változik, azt én is kérdem és feleletet is adok rá : csupán én azt tartom, hogy ez a felelet nem adható meg szabatosan mindjárt a változás vizsgálatának kezdetén, hanem csak további elemzések alapján, amelyek közé éppen az okságelv is tartozik. Hogy pedig csak a causa efficienst nevezem, a modern filozófusokhoz hiven, oknak, az nem jelenti azt, hogy más elveket, például a célt is, nem ismerek : csupán célszerűbb, mert aequivocatiókat jobban elkerülő terminológiáról van itt szó. Az anyagi élőlényeket valóban nem tartom létforrásoknak, hanem éppen szellemi okaikat ; ez azonban nálam nem egészen a Driesch-féle entelechia továbbfejlesztésének az értelmében fogható fel, bár Driesch elméletét, mint felfogásomhoz közelhozható, biológustól felállított példát, szívesen idézem ; ezt különben az újskolasztika is megteszi. Hogy a giliszta kettévágásakor az egyik részben új forma támad úgy, hogy a főrész létesítő okká válik, az a generatianismus alkalmazása az állati lélekre, amit én éppen az okság elve alapján lehetetlennek tartok. Hogy az emberi individuum szubsztanciális egységét fenntartom, azt Bárd maga is elismeri : ez tehát nem ellenkezik okságelvemmel. Ha ennek az elvnek érdemi vizsgálatába és az azzal összefüggő további metafizikai
