Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bárd János: A szenttamási oksági elv védelmében. (Folyt.)
A SZENTTAMÁSI OKSÁGI ELV VÉDELMÉBEN 71 Ezért a létesítő okban első az, amit utolsónak hoz létre hatásában : Videmus enim, quod id quod est primum in causando, ultimum est in causato ; ignis enim prius calefacit, quam formam ignis inducat.1 A szenvedő alanyból előhívott új forma hasonló lényegű a létesítő ok formájával. Szent Tamás ezt az aristotelesi sinonimia-törvényt így fejezi ki : omne agens agit sibi simile.2 A létesítő ok tehát csakis olyan hatást tud létrehozni, amely hozzá hasonló. Ezért helyes ez az axióma is : omnis effectus in causa sua aliqualiter praeexsistit similitudo.3 Mivel a létesítő ok minden tevékenységét a forma szubsztanciális misége határozza meg, azért a forma nemcsak a dolog lényegének, hanem mindennemű aktivitásának is princípiuma.4 Erre vonatkozik ez az axióma : modus operandi uniuscuiusque rei sequitur modum essendi.5 Ezért lehet a dolog működéséből joggal annak lényegére következtetni.6 Különbséget kell tennünk a forma actus primus jellege és actus secundusa között.7 Az első maga a forma, amint puszta lényegével bizonyos létrangba sorozza a szubsztanciát, a második a formából folyó aktivitás. A kettő között reális distinctio van, noha a forma természetszerűleg hajlik, mintegy be van állítva, az actus secundus-ok megtevésére. Itt mutat rá Szent Tamás arra, hogy az oknak nem kell szellemi valóságnak lennie ahhoz, hogy oki tevékenységet fejthessen ki. A természetében gyökerezik, hogy amikor az oki tevékenységéhez szükséges előfeltételek megvannak, azokat szükségszerűleg meg is tegye.8 Amikor a változás tényéhez szükséges előfeltételeket kutatjuk és azoknak elgondolt működési szerepét vizsgáljuk, a természet legmélyebb titkát igyekszünk felderíteni. Azonban hiába minden törekvésünk, a létesítő ok szerepe, amelyet Geyser «titokzatos tevékenységének nevez,9 mindig rejtély marad előttünk. De hogy a változási processusokat a két belső ok : a causa materialis és formalis nélkül elképzelni sem lehet, Szent Tamás minden idevágó sorából kicsendül. Hátra van még, hogy megfontolásunk tárgyává tegyük azokat az elgondolásokat, amelyeket Brandenstein a szenttamási immanens ok- sággal kapcsolatban felvet. Az immanens okság lényegét maga a szó, «immanens» fejezi ki a legjobban : az immanens okság lényege az, hogy az oki tevékenységnek a princípiuma is, meg a terminusa is ugyanabban a szubsztanciában legyen. Ilyen szubsztanciák az élőlények. Azzal, hogy Szent Tamás ezekre is átviszi Aristoteles hylemorfizmusát, egyben megadja bennük az immanens oki tevékenység princípiumát is. Míg a köztudat ezt a princípiumot növényi, állati, emberi léleknek nevezi, ő 1 Sum. Theol. I. qu. 5. art. 4. 0 Contr. Gent. II. c. 79. 2 Sum. Theol. I. qu. 19. art. c. 2. 7 Contr. Gent. II. c. 59. 3 Contr. Gent. I. c. 49. 8 De ente et essentia c. 1. 4 Contr. Gent. III. c. 58. 9 Geyser : Ursache, 67. 1. 5 Sum. Theol. I. qu. 69. art. c. 1.
