Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bárd János: A szenttamási oksági elv védelmében. (Folyt.)
68 BÁRD JÁNOS madik pontból igaz annyi, hogy minden teremtmény lényegileg függ Istentől, mint causa universalisai, de téves az a nézet, hogy csak egyedül tőle függhet. A teremtett dolgok lényegének fogalma ezt nem zárja magában. Ellenkezőleg : Res creata, inquantum est simpliciter ens productum non excludit e suo conceptu essentialem dependentiam ab alio ente producto secundum aliquam productionis rationem.1 Szent Tamás is állítja, hogy lényeges különbség van a causa prima és secunda között s ezért a másodlagos ok csak analogikus értelemben igazi ok.2 Mivel Szent Tamás számára a másodlagos okok oksági tevékenysége annyira evidens, hogy bizonyításra nem szorul, a továbbiakban azt keressük, meg tudja-e jelölni azokat a metafizikai előfeltételeket, amelyek nélkül semmiféle változás nem érthető. Ezeket a metafizikai előfeltételeket keresi Szent Tamás, amikor szemben Brandensteinnal, nemcsak azt veszi tudomásul, hogy változás van s ez okot tételez fel, hanem legelőször is azt kérdezi : mi az, ami változik, vagyis mi a változás hordozója? Aristoteles nyomán halad, amikor a szubsztanciában jelöli meg azokat a változásállapotokat, amelyek a változássorokat alkotják. Aristoteles szerint hatféle változás lehetséges : születés, romlás, minőségi és helybeli változás, csökkenés és gyarapodás.3 Bármelyik faját vesszük e hatféle változásnak, mindegyiknek szenvedő alanya valamilyen szubsztancia. A születés — elmúlás által a szubsztancia keletkezik vagy megszűnik, a minőségi változásban a szubsztancián változik valami, a helybeli változással a szubsztancia kerül új relációkba a környezetével, a csökkenéssel és gyarapodással a szubsztancia fogy vagy növekszik. Ez a magyarázata annak, hogy a szenttamási ontológia nem tudja elkerülni a szubsztancia közelebbi megvizsgálását, amikor a változás tényét akarja érthetővé tenni. Tény, hogy minden változás hordozója a szubsztancia s ez a változás a szubsztancia lényegét érinti, hisz keletkezik és elmúlik. Első kérdés tehát, melyek azok az elemek, amelyek találkozásával előáll a szubsztancia lényege, s amelyek széthullásával az megszűnik létezni.4 * Második kérdés : mi egyesíti ezeket az elemeket.8 Harmadik kérdés : miért egyesíti őket.6 Itt jut érvényre a peripatetikus Szent Tamás ismert oksági axiómája : causa est vel materia vei forma vel agens vei finis.7 Szent Tamás oknak mondja a matériát is, a formát is, az ágenst is, a finist is. A materia szerinte olyképpen oka a 1 Remer, Philosophia Scholastica. V. k. 221. 1. 2 Contr. Gent. III. c. 69. és a köv. 3 Aristoteles, Physika 1. III. 1, 200 b. 4 Arist. IV. Met. c. 2. 6 Arist. 11. Physic, c. 3. 6 Arist. II. Anal. Post. c. 10. 7 Contr. Gent. III. c. 10.
