Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bárd János: A szenttamási oksági elv védelmében. (Folyt.)
A SZENTTAMÁSI OKSÁGI ELV VÉDELMÉBEN. II. Szent Tamást is foglalkoztatta a változássorok egymástkövető tagjaiból előálló probléma : lehetséges-e a kezdetnélküli változássor, vagy sem? De nem hozta vele összefüggésbe az okságelv érvényét. Felülvizsgálta Avicenna okoskodását, aki a világot kezdetnélkülinek mondotta, de elvetette analitikus érvelését, amely így hangzik : ha egy lény lényegéből kifolyólag (per se) oka egy másik lénynek, mindaddig oksági viszonyban marad vele, ameddig csak létezik. Ha ez a lényeg elmúlhatatlan természetű, a hatásai is szükségszerűleg elmúlhatatlanok. Ámde Isten lényege elmúlhatatlan, tehát elmúlhatatlanok a teremtmények is. Avicennával szemben már Szent Tamást megelőzőleg föltámadt Al-Ghazáris, mert sehogyan sem tudta belátni, hogy a világ öröktől fogva is létezhetnék. Avicenna érvelése elől azonban csak úgy tudott kitérni, hogy tagadta magát az okságelvet. AI-Ghazáris ellen viszont fölléptek az arisztotelikusok, akikhez Avicenna is tartozott. Megvédték az okságelv érvényét, de nem engedtek abból a nézetükből, hogy a világnak nem föltétlenül kellett kezdődnie. Ők a regressus in infinitumot nem az egymásutánkövetkező, de lényegben megegyező változástagokban tartották lehetetlennek, hanem a tökéletességi fokuk szerint alakuló dolgok létskálájában.1 Ebbe a vitába, amelyet az arabok évszázadokig folytattak, beleszólt Maimonides rabbi is. Szent Tamás az ő bizonyítását tette magáévá. E szerint Istennek szabadságában állott akkor teremteni a világot, amikor akarta ; teremthette volna öröktől fogva is. A világ kezdetnélkülisége ellene van ugyan keresztény hitünknek, de lehetetlenségét észokokkal nem lehet igazolni. Ugyancsak elfogadta Avicennának a regressus in infinitumra vonatkozó megkülönböztetését is : lehetetlen a végtelensor a causa per se értelmében, de lehetséges, ha minden egyes tagja egyazon létrangba tartozik (si teneant ordinem unius causae).2 Végül megállapítja, hogy akár kezdetnélküli, akár kezdettel bíró legyen is a változássor, az egyes változásállapotok esetlegessége szükségszerűleg feltételez egy transzcendens okot, amely felülállva a létezése 1 Boer, Die Wiedersprüche der Philosophie nach Al-Ghazaris, 75. 1. 2 Contr. Gent. 1. III. c. 69.
