Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Marczell Mihály: A lélekelemzés kat. erkölcstudományi megítélése
A LÉLEKELEMZÉS KAT. ERKÖLCSTUDOMÁNYI MEGÍTÉLÉSE 39 világában? Nem tudom elhinni, hogy az életforrás felzavarása a rétek forrásainak tisztulási folyamatainak hűséges másolása. Az én tapasztalatom azt mutatja, hogy csakis akkor tisztult meg a felkavart lélek- forrás, ha azt az isteni megbocsátás kegyelme érintette . . . Maga a feltárás csak alapmunka volt ; a tisztulást a megbocsátás kegyelme adta. Az újjáépült életet pedig az Isten kegyelmébe kapcsolódó lendület hozta meg. Sőt azt is merem állítani, hogy a feltárás munkája is csak akkor maradt a csendes medrű közlés területén, ameddig azt érezte a szenvedő, hogy Isten nevében közeledő és Isten helyett segítő embertestvér felé ömlik a lélek szennyes zuhatagja... De azt is hozzá kell tenni, hogy ez a csendesen történő megnyilatkozás is csak akkor lehetséges, ha a lelkileg tört embertestvér reádöbbent saját tékozló-fiú voltára és odaadó szeretettel akarja visszaszerezni az elvesztett lélek- kincseket... A lélekelemzés keveset mond, amidőn az élet ösztönös megrezdülésében csak természetes energiamozgást hirdet. Amikor csak ennyit hall és tud a nyomásuk alatt szenvedő embertestvér, akkor olyan silánynak találja magát és áz életteljességet olyan kesernyésnek látja, hogy az életszeretet, az életszolgálat lendülete kihal belőle. Csak akkor lesz az ember tevékenységre feszülő, ha azt tudja, hogy itt isteni élettervvel van dolga, amelynek megvalósításában odaadó munkát kell kifejtenie. Ha a múlt bűnös, akkor életértékvesztegetőnek tudja magát és a múlt temetése után áhítozva dolgozik a szent feltámadáson. Nem hiszem, hogy a lélekelemzők eljárása a maga természetes munkájával megteremti ezt az igazi életet átfordító eredményt. Az valószínű, hogy egy-egy élettani és lélektani regiszter beállítás megszólaltatja a szebb élet melódiájának egy-egy ütemét, de a tiszta élet szimfóniájára a Teremtő kegyelme tudja felhangolni az embert. Hogy pedig ez a beállítás valóság, azt maguk a lélekelemzők nemesített irányának képviselői is hirdetik. Az egyszerű feltárást ma már kevésnek mondják. Az ösztönös energiák szublimálását és az állandó lelki reáhatást hangsúlyozzák.1 Ez pedig azt jelenti, hogy a lelkikezelés lényege — tárgyilag : a megnemesítés, alanyilag pedig : a felsőbbrendű ember állandó reáhatása. Ez pedig azt mutatja, hogy valami állandóan ható energiát, valami felsőbbrendű erősugárzást igényelnek — a lélek- nemesítés munkájában ! Ebben már benne zsong az a vágy, amelyet a katolikus erkölcstudomány tanítása valóságnak hirdet : az embernek a legfelsőbbel, az Istennel kell közvetlen kapcsolatba jönnie, ha életének teljes átépítését vagy kivirágzását akarja. Ezért van az, hogy igen sok lélekelemző utasítja páciensét — a lelkiélet igazi forrásaihoz !... Ezzel 1 Ezekről a magyarázatokról meg kell jegyeznünk, hogy ezekben már igen sok van a katolikus erkölcstudomány álláspontjához hajlásból, de még erősen kicsendül belőlük a túlzott dicsérete a lélekelemzésnek. Figyelemre méltóan ír erről Donat. (J. Donat : Über Psychoanalyse und Individualpsychologie. Innsbruck, 1932. 95. 1.)
