Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Ivánka Endre: Konstantin császár kereszténysége újabb megvilágításban
körből veszi a Konstantinápolyban épített templomok neveit. Ez a tény egy újabb bizonyíték Konstantin császárnak fent vázolt képének helyessége mellett. Ha már most kérdezzük : mit jelent Konstantin császár elgondolásában a Hagia Sophia név, azt a bizonyos «bölcsességet», a fogalmi világ pleromáját, Isten első teremtményét, melyről a modern orosz bölcsészek beszélnek, vagy az isteni Logost, a szent- háromság második személyét, amint később a nevet szokták értelmezni, akkor azt kell válaszolnunk : mind a kettőt egyszerre, mégpedig úgy, hogy Konstantin császár maga valószínűleg nem is érezte volna meg azt a különbséget, mely a két értelem között fennáll. Ugyanúgy, amint ő az Isten Fiának emberréválását azzal a kissé pantheisztikus gondolattal intézi el (Rhein. Museum für Philolog. 61 (1906) 44), hogy végeredményben az egész látható világ az Isten megnyilvánulása, miért ne nyilatkozzék meg tehát az Isten a legnemesebb teremtmény, az ember természetében is (Konstantin császár nyilvánvalóan nem értette meg, hogy az «unio hypostatica» fogalma többet jelent, mint csak a Teremtőnek a teremtményében való megnyilvánulását), ugyanúgy nem láthatott ő mást a szentháromság fogalmában, mint azt a vonatkozási schémát, melyet a teremtett világnak az Istenből való eredése belevisz az Isten önmagában egészen egyszerű lényegébe, azt a vonatkozási rendszert, melyet a világnak az Istenből való emanációja az Istenben létrehoz, és amely rendszerrel egyedül fejezhető ki és nevezhető meg az Istennek önmagában kifejezhetetlen és megnevezhetetlen lényege. Dionysios Areopagita művének II. fejezetében erélyesen tiltakozik az ellen, hogy ezekben az általa tárgyalt aspektusokban tri- nitarius vonatkozásokat lássunk. Voltak tehát olyanok, akik így értelmezték ezeket az aspektusokat, és nagyon valószínű, hogy Konstantin császár is ezt tette. A szentháromságnak emanációs schéma- ként való értelmezése mindenesetre teljesen beleillenék abba az ingadozásba kereszténység és neoplatonikus monotheizmus között, mely Konstantin császár vallási magatartását jellemzi. Eszerint a «Hagia Sophia» Konstantin eredeti elgondolásában tényleg csak a fogalmi világ pleromája lenne, mely mint a világ emanációjának első fázisa, az Istenben praeformálva van, és az orosz filozófusok jogosan hivatkoznának a Hagia Sophiára ; csakhogy ők akkor nem egy régi keresztény hagyományra hivatkoznak, mely Konstantin császár alapításában és névadásában kifejezésre jutott, hanem arra a neoplatonikus pogány elemre, mely Konstantin császár sajátos és kereszténység és pogányság között ingadozó vallásosságába éppen a hellén filozófiából szüremlett be. Ivánka Endre KONSTANTIN CSÁSZÁR KERESZTÉNYSÉGE ÚJABB MEGVILÁGÍTÁSBAN 321 Theologia. 21