Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Schütz Antal: A glosszolalia
308 SCHÜTZ ANTAL Ez a «nehézség» már mint dialektikai gyakorlat sem sikerült. Hisz a jelenségrendi hasonlóságból létrendi azonosságra következtetni (ezt teszi az ellenvetés) meglehetősen vaskos elvcsúsztatás. Ha azonban iskolázott teológus is magáévá tenné, még súlyosabb elbírálás alá esnék. Mindenekelőtt kimutattam, hogy ez az álláspont nem más, mint magának Szent Pálnak álláspontja teológiai megfogalmazásban. Azután pedig gondolkodóba ejthet, hogy Szent Pál ismeri a vallástörténeti és pszichológiai párhuzamokat, és mindamellett nincs kísértve úgy oldani meg a gordiusi csomót, melyet a korintusiak glosszolalia-hajhászása fölád neki : «Pogány dolog az ; merő természet, a Léleknek nincs hozzá köze». Hanem ellenkezőleg : nem ítéli el és nem fojtja el, sőt biztat rá. De — határozott kritériumokat ad, amelyek segítségével a Lélektől jövő nyel- veken-szólás mint ilyen fölismerhető és megfelelően megbecsülhető. Szerinte két ilyen biztos ismertetőjegy van. Az egyik tartalmi : 1 Cor 122. S hogy ez mennyire biztos próbakő, mutatja a pünkösdmozgalomnak egy kiábrándultja, akit az térített észre, hogy a nyelveken- szólók részéről elhangzott : «átkozott a Krisztus» és «Imádjatok engem». Ez a kritérium részben egyetemes, de csak negatív (aki átkozza Krisztust, abban nem szól a Lélek), részben pozitív, de ebben nem általános (csak a Lélekben lehet mondani : Krisztus az Űr). A másik jelentősebb és átfogóbb : a föltétien beleilleszkedés az egyházi fegyelembe, és ennek legmélyebb oka : «Isten nem az összevisszaságnak, hanem a békességnek Istene» (1431). S ez az a kritérium, mely eleve elítéli a 19. századi felekezetek és a 20. századi «pünkösdmozgalmak glosszolaliáit». Akadnak ugyan ott komolyabb jelenségek is, de még azoknál is föltűnt már a józanabb kortársaknak is, hogy a «nyelveken-szólók» többnyire fecsegő természetű vagy bárdolatlan, fegyelmetlen emberek, vagy alacsony társadalmi helyzetű nők, akik a gyülekezetben való fontoskodásukkal kompenzálják sorsuk mostohaságát — főként nők ; ami eleget mond, ha 1 Cor 14M_6 reflektorába állítjuk. Szent Pál itt is egy rendkívül kényes dolgot a szuverén mester kézlejtésével odahelyez, ahol egyedül van meg a kezesség a természetfölötti eredetre és gyümölcsökre nézve : a Krisztus tanításán és törvényén tájékozódó, isteni tekintélyen fegyelmeződő, Lélekből élő Egyházba. Ezzel az Apostol évezredeket elővételezett és megóvta a Lélek-járást attól, hogy a szubjektivizmusnak, önkénykedésnek és önámításnak lápjaiba vesszen, mint a protestáns pneumás szekták. Megint egy fogható jele az Egyházat vezérlő külön Gondviselésnek ! 6. Hátra van még, hogy témánkra vonatkozó néhány következtetést vonjunk le ebből a szentpáli állásfoglalásból. 1. Minthogy a korintusi nyelveken-szólás a jelenségsoron elvben
