Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Pataky Arnold: A korintusiakhoz írt II. levélnek néhány történelmi és exegetikai problémája
A KORINTUSIAKHOZ ÍRT II. LEVÉLNEK PROBLÉMÁJA 293 megírt levél (Kor. II. 2, 4.) azonos a Kor. I. kánoni levéllel, Szent Pál ellenfelei pedig ugyanazok, akikről az apostol már Kor. I. 1—4. fejezeteiben is beszélt. Kor. I. és Kor. II. megírása között ebben az esetben csak néhány hónap, legfölebb félesztendő telt el, és igy valóban nincsen idő Szent Pálnak egy közbeeső látogatására vagy levelére, vagy éppen mindkettőre. Azonban a két levélnek pontosabb vizsgálata az ellenkezőről győzi meg az olvasót : a két kánoni levél történeti háttere lényegesen különbözik egymástól. A két kánoni levél nemcsak más-más problémákkal foglalkozik, hanem még azokat a kérdéseket is, amelyek közösek a két levélben, más-más szempontokból mutatja be. Kor. I. problémái elsősorban hitbeli és erkölcsi téren mozognak. A keresztény tanítás egysége, melynek középpontjában Jézus Krisztus személye és evangéliuma áll, a keresztről szóló tanítás, mely oktalanság a pogányok szemében és botrány a zsidók előtt, de az Isten ereje és bölcsesége a választottak számára, az apostoloknak (és pedig valamennyi apostolnak, nemcsak Szent Pálnak!) a hivatása, hogy Krisztus szolgái és az Isten titkainak a sáfárai legyenek, a paráznaság és a civakodás kerülése, a keresztény házasságra és a szüzességre vonatkozó gyönyörű tanítás, a pogányok oltárain feláldozott állatok húsának felhasználása, ezzel kapcsolatban a keresztény szabadságra és a botrány kerülésére vonatkozó intelmek, egyházfegyelmi kérdések, az Eucharisztiáról mint áldozatról és az Úr Jézus valóságos szentségi jelenlétéről adott tanítás, a charismák és mindenekfelett a szeretet útja, Jézus Krisztus feltámadása és a mi egykori feltámadásunk, a feltámadt test tulajdonságai, — íme mindazok a nagyszerű tanítások, amelyek Kor. I-t az újszövetség legfontosabb dogmatikus könyvei közé emelik. Szorosan vett fegyelmi természetű részek mindössze a vérfertőző kizárása az egyházból (5.) a férfiaknak és a nőknek az istentiszteleten való viselkedésére vonatkozó intelmek (11,2—16.), a szeretetlakomákról szóló néhány sor (11, 17—22.) és azok a rendelkezések, hogy a glosszolalia és a prófétálás charismájával miként éljenek a hívek (14. fej.). Kor. II-nek a jellege egészen más. Az egész 1—7. fejezet nem más, mint történeti keretbe öltöztetett elmélkedés az apostoli méltóság nagyságáról, de itt az elmélkedés középpontjában Szent Pál személye áll. 5, 1—10. ugyan gyönyörűen kiegészíti Szent Pál tanítását a feltámadásról (Kor. I. 15.) és az újszövetségi egyéni eszchatologiának egyik legfontosabb helye, mert a testtől elvált lélek állapotáról ad alapvető oktatást, de ezek a gondolatok szervesen hozzátartoznak az apostol elmélkedéséhez, míg Kor. I. 15-ben Szent Pál a korintusiaktól feltett kérdésre válaszol. Ami pedig Szent Pál ellenfeleit illeti, Kor. II-ben ezek Szent Pálnak személyes ellenségei, akik Pálnak nemcsak apostoli méltóságát, hanem személyes becsületét és jóhírnevét is bántalmazták. Ez azonban nem állítható a Kor. I. 1—4. fejezeteiben említett pártok
